Személyi szabadság megsértése
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A büntetőjogban a személyi szabadság megsértése a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény.
„194. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) aljas indokból vagy célból,
c) a sértett sanyargatásával,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére,
e) fegyveresen,
f) felfegyverkezve,
g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy
h) hivatalos eljárás színlelésével
követik el.(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.[1]”
A korábbi szabályozás[szerkesztés]
A személyi szabadság megsértése bűntettét követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt vagy aki emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti.[2]
Minősített esetei[szerkesztés]
- aljas indokból vagy célból: társadalmi, erkölcsi szempontok alapján kell megítélni, ide tartozik például a bosszú, nemi erkölcs elleni bűncsel.
- hivatalos eljárás színlelésével: a színlelt hivatalos megbízatás alapozza meg a súlyosabb megítélést
- a sértett sanyargatásával: például éheztetés, ivóvíz megvonása, a sértett halálfélelemben tartása, amely nem okoz testi sérülést.
- jelentős érdeksérelmet okozva: például ha a sértett a fogvatartása miatt nem tud egy üzleti tárgyaláson megjelenni.
- a 18. életévet be nem töltött személy sérelmére követik el.
Jogi tárgya[szerkesztés]
A mozgás, a helyváltoztatás, a tartózkodási hely szabadsága, mint az emberi cselekvési szabadságának részei, az ezek sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek.
Az elkövetési tárgy[szerkesztés]
A passzív alany: (sértett) bárki lehet, feltéve, hogy mozgási, helyváltoztatási szabadságának eredetileg a birtokában volt, pl. csecsemő sérelmére nem lehet elkövetni.
Az elkövetési magatartás[szerkesztés]
A személyes szabadságától megfosztás. Ide tartozhat a sértett elfogása és letartóztatása, a sértett megkötözése, bezárása. Ezek a magatartások aktív tevékenységet feltételeznek, a bűncselekmény mulasztással is elkövethető, (például bezárt személy ki nem engedése). A jogszabály az elkövetés módjáról nem tesz említést, tehát a minősítés szempontjából közömbös, hogy a bűncselekményt erőszakkal, megtévesztéssel vagy fenyegetéssel követik-e el.
Az elkövetési magatartásnak mindig jogellenesnek kell lennie. Nem állapítható meg jogellenesség , ha például fenyegető életveszély elhárítása érdekében alkalmazzák, vagy a nevelés körében alkalmazott bezárás, amelyet szülő vagy pedagógus alkalmaz fenyítő jogának gyakorlása során.
A személyi szabadság megsértése ún. tartós bűncselekmény, addig tart, amíg a sértettet fogva tartják. A bűncselekmény befejezett, amikor a sértett nem képes akaratának megfelelő mozgásra, helyváltoztatásra. Kísérlete elvileg nem kizárt, előfordulhat, hogy az elkövető cselekménye a sértett ellenállása miatt meghiúsul. Az alany bárki lehet, hivatalos személyen kívül.
Halmazat[szerkesztés]
A bűncselekmény rendbelisége a sértettek száma szerint alakul.
Források[szerkesztés]
- Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8
- 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről