Szemölcsevő szöcske
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Decticus verrucivorus (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szemölcsevő szöcske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szemölcsevő szöcske témájú médiaállományokat. |
A szemölcsevő szöcske (Decticus verrucivorus) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjéhez, ezen belül a fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A szemölcsevő szöcske elterjedési területe egész Európa és Ázsia, Szibériáig. Észak felé egyre ritkább. Az Alpokban 2000 méter magasságig feljut. Állományai az intenzív mezőgazdasági művelés következtében erősen csökkennek.
Megjelenése [szerkesztés]
A szemölcsevő szöcske 2.2-4.5 centiméter hosszú, egyike a legnagyobb hazai "éneklő" egyenesszárnyúaknak. Teste zömökebb, mint a zöld lombszöcskéé. Színezete sárga, zöld vagy barna, de minden esetben sötét foltokkal. Az alsótest világosabb, általában sárga. Hosszú tojócsöve gyengén felhajlik. Szárnyai messze túlérnek a potrohon, nőstényeknél viszont csupán a hosszú tojócső közepéig. Szárnyain legtöbbször négyzet alakú, sötétbarna foltok láthatók. A rovar kiválóan képes repülni, amit veszély esetén meg is tesz. A hangképző szervek, mint általában a fürgeszöcskeféléknél, az elülső szárnyakon helyezkednek el, és úgy működnek, mint egy fésű, amelyet valami éles szegélyen végighúznak. Csápja mintegy testhosszúságú. Az elülső lábszárak belső oldalán 4 tüske van. A hátulsó lábpáron a combok hosszúak, jelentékenyen megvastagodtak, a lábfejek tőízén pedig két jellegzetes, mozgatható sarokfüggelék található.
Életmódja [szerkesztés]
A szemölcsevő szöcske nedves és száraz rétek, dúsabb legelők, ligeterdők lakója, de szántókon és fenyéreken is előfordul. Környezetével szemben kevéssé igényes, de leggyakrabban alacsony fűvű hegyi réteken látható. A hímek éneke hangos és átható. A lárva és imágó egyaránt apró rovarokat fogyasztanak, növényi anyagokat csak ritkán esznek. Korábban a szemölcs irtására használták, mert azt hitték, hogy a harapást követően kibocsátott barna váladék elmulasztja a szemölcsöt.
Szaporodása [szerkesztés]
A szemölcsevő szöcske párzási időszaka június-szeptember között zajlik le. Cirpelését, amely éles „cik” hangok egymásutánjából áll, csak a forró déli órákban hallhatjuk. Jóval élesebb hangzású, mint a zöld lombszöcske cirpelése. Párosodáskor a hím a nőstény alatt helyezkedik el. Az utóbbi petéit (mintegy 50-et) erős, kard alakú tojócsövével egyenként helyezi a földbe. Petézés céljára laza talajt keres, de ha ilyen nincs, képes akár keményre taposott talajba is belefurkálni. Az embrionális fejlődés másfél évet vesz igénybe.
Források [szerkesztés]
- Állat- és növényhatározó természetjáróknak
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
