Szemölcsevő szöcske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szemölcsevő szöcske
Decticus verrucivorus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Alrend: Tojócsövesek (Ensifera)
Öregcsalád: Szöcskék (Tettigonioidea)
Család: Fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae)
Alcsalád: Decticinae
Nem: Decticus
Faj: D. verrucivorus
Tudományos név
Decticus verrucivorus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szemölcsevő szöcske témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szemölcsevő szöcske témájú kategóriát.

A szemölcsevő szöcske (Decticus verrucivorus) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjéhez, ezen belül a fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcsevő szöcske elterjedési területe egész Európa és Ázsia, Szibériáig. Észak felé egyre ritkább. Az Alpokban 2000 méter magasságig feljut. Állományai az intenzív mezőgazdasági művelés következtében erősen csökkennek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcsevő szöcske 2.2-4.5 centiméter hosszú, egyike a legnagyobb hazai "éneklő" egyenesszárnyúaknak. Teste zömökebb, mint a zöld lombszöcskéé. Színezete sárga, zöld vagy barna, de minden esetben sötét foltokkal. Az alsótest világosabb, általában sárga. Hosszú tojócsöve gyengén felhajlik. Szárnyai messze túlérnek a potrohon, nőstényeknél viszont csupán a hosszú tojócső közepéig. Szárnyain legtöbbször négyzet alakú, sötétbarna foltok láthatók. A rovar kiválóan képes repülni, amit veszély esetén meg is tesz. A hangképző szervek, mint általában a fürgeszöcskeféléknél, az elülső szárnyakon helyezkednek el, és úgy működnek, mint egy fésű, amelyet valami éles szegélyen végighúznak. Csápja mintegy testhosszúságú. Az elülső lábszárak belső oldalán 4 tüske van. A hátulsó lábpáron a combok hosszúak, jelentékenyen megvastagodtak, a lábfejek tőízén pedig két jellegzetes, mozgatható sarokfüggelék található.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcsevő szöcske nedves és száraz rétek, dúsabb legelők, ligeterdők lakója, de szántókon és fenyéreken is előfordul. Környezetével szemben kevéssé igényes, de leggyakrabban alacsony fűvű hegyi réteken látható. A hímek éneke hangos és átható. A lárva és imágó egyaránt apró rovarokat fogyasztanak, növényi anyagokat csak ritkán esznek. Korábban a szemölcs irtására használták, mert azt hitték, hogy a harapást követően kibocsátott barna váladék elmulasztja a szemölcsöt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemölcsevő szöcske párzási időszaka június-szeptember között zajlik le. Cirpelését, amely éles „cik” hangok egymásutánjából áll, csak a forró déli órákban hallhatjuk. Jóval élesebb hangzású, mint a zöld lombszöcske cirpelése. Párosodáskor a hím a nőstény alatt helyezkedik el. Az utóbbi petéit (mintegy 50-et) erős, kard alakú tojócsövével egyenként helyezi a földbe. Petézés céljára laza talajt keres, de ha ilyen nincs, képes akár keményre taposott talajba is belefurkálni. Az embrionális fejlődés másfél évet vesz igénybe.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993