Személyi igazolójegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarországi személyi igazolójegy
Személyi igazolójegy
Alumíniumlapka kettéosztása német azonossági jegyen

A személyi igazolójegy vagy azonossági jegy a genfi egyezmények alapján bevezetett okmányértékű azonosító, amely a fegyveres erők háborús sebesültjeinek és halottainak azonosítására szolgál. Általában egy kb. 3×4 cm-es, alumíniumból vagy acélból készült lapka, amelynek egyes változataira jellemző, hogy egyik átlójuk mentén ketté vannak osztva (hogy egyik felét letörve lehessen gazdáját a veszteséglistára fölvenni), és a katona azonosításra alkalmas személyes adatait tartalmazzák. Magyarországon ma tűzálló acélból készült 25×35 mm-es lapka, amely a katona személyi számát, vércsoportját, valamint a HUNGARIA feliratot tartalmazza. Ma már gyakran nem osztják fel a lapkát két részre, hanem eleve két azonosítót osztanak ki, és Magyarországon már ezt is csak akkor, ha a katona valamilyen külföldi kiküldetésben vesz részt, nemzetközi kötelékben, békefenntartóként vagy támogató alakulatban. Funkcióját, formáját és alkalmazását az 1949. évi I. genfi jegyzőkönyv 16. és 17. cikkelye szabályozza. A második világháborúban frontra küldött magyar katonát kis, kódlyukakkal ellátott, nyakba akasztott alumínium dobozkába helyezett, személyi adatait tartalmazó papírlappal látták el. Ez a mai követelményeknek több okból sem felelt meg (csak egy helyen volt, a fej leválása, vagy a holttest tűzben-robbanásban való megsemmisülése esetén). Az azonosító jegy közhasználatú elnevezése – a katonai szlengbőldögcédula, amely utal a jegy elsődleges funkciójára is.

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arra szolgál, hogy a csatába vagy bevetésre induló katona személyazonossága akkor is megállapítható legyen, ha meghal, megsemmisül, elhamvad vagy felrobban, tehát fizikai jellemzői alapján felismerhetetlenné válik. A parancsnokság az említett szerencsétlen események után is pontosan tudni fogja az elesett katona személyazonosságát, ami nagyon fontos a különböző közigazgatási nyilvántartások rendezése, valamint a hőshöz méltó temetés megszervezése végett. A parancsnokság a megtalált dögcédula, vagy annak darabja alapján értesíti az elhunyt katona családját.

Magyarországi bevezetésére Folba János vezéresperes, római katolikus tábori püspök tevékenységére került sor.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katona, felszerelése alkalmával, két darab lapkát kap egy nyaklánccal, de békeidőben nem kell viselnie. Amennyiben bevetésre vezénylik, az egyik lapkát a láncon a nyakába teszi, a másikat ruhájának valamelyik zsebében helyezi el. Így biztosítható, hogy bármilyen szerencsétlenség éri a harc során, valamelyik lapka mindenképpen fellelhető maradjon.

Művészi megjelenítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadtudományi lexikon II. (M–Zs). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 1256–1257. o. ISBN 963-04-5226-X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az okmány használata, további infók