Érdekszövetség önkormányzata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Személyi elvű autonómia szócikkből átirányítva)

A személyi elvű, perszonális autonómia hordozója a személyek szövetségeként megalakult érdekcsoport (társadalmi szervezet, köztestület illetve némely intézmény), tekintet nélkül a csoport tagságának tartózkodási helyére az adott államon belül. Azt a jogot tartalmazza, hogy a csoport saját gazdasági, szakmai, szociális, vallási, nyelvi vagy kulturális karakterének megőrzésére és fejlesztésére saját intézményekkel él. Az ilyen típusú autonómia szerkezete lehet igen bonyolult, ugyanis feltétele intézmény vagy intézmények létrehozása, valamint a közösség tagjainak meghatározása, nyilvántartása és a választások lebonyolítása. A leggyakoribb példát arra, hogy a személyi részvételre alapuló, a területi elvtől független önkormányzatiságot gyakorolni lehet, az egyházak kínálják.

Az etnikai érdekszövetség autonómiája eredményes működtetése érett politikai kultúrát feltételez, és általában azért bizonyul nehezen működtethetőnek, mert a kormányzás – és ebből eredően az önkormányzás – legelterjedtebb formái a területi elvhez kapcsolódnak. A autonóm terület egyes hátrányai így elkerülhetők, mivel az nem függ a lakhelytől, és nem hoz létre újabb kisebbségeket. Hosszú távú rendezésre a tisztán perszonális autonómia akkor felel meg, ha

  • az adott kisebbségnek nincs, vagy legalábbis csekély a területi kötöttsége;
  • több −szomszédos− országban ugyanaz a kisebbség él területi kötöttségek nélkül vagy viszonylagos területi kötöttségekkel (lásd a lappok esetét), vagy
  • a kisebbség −kinyilatkoztatva− nem tart igényt területi jellegű önrendelkezésre, ha
  • a kisebbség szétszórtan él.

Amennyiben a kisebbségi jogok különféle megnyilvánulási formáinak rangsorolását célozzuk meg az alapvető jogoktól az átfogó jogosítványok irányába, úgy a kisebbségi jogok rangsorának alsó szintjén a kirekesztés tilalmának, valamint az egyenlőségnek az elve áll. A következő fokozat a különleges jogok törzsfogalma, azon jogoké, melyek a kisebbségi csoporthoz tartozó személy különbözőségét is figyelembe veszik, melynek biztosítása egyéni vagy közösségi szinten történhet az esélyegyenlőség létrejötte céljából. Amennyiben e kisebbségi jogok az önkormányzás egy bizonyos szintjét biztosítják, az autonómia letéteményesévé válnak. Az autonómia a kisebbségi jogok rangsorának felső szintjén foglal helyet.

Tartalomjegyzék

Tagsága[szerkesztés]

Regisztrált tagsággal kell rendelkeznie, és létre kell hoznia a választott önkormányzatát (testületét). A nem etnikai alapú egyesületek tagfelvétele tárgyilagos feltételekkel meghatározható. Előnye az ilyen típusú autonómiának, hogy az egyének viszonylag egyszerű módon tömörülhetnek bizonyos érdekszervezetekbe. A tagság etnikai alapon való meghatározásának három lehetséges módja van:

  • Az állami hatóságok osztályozzák az állampolgárokat nemzeti hovatartozás szerint, valamilyen elfogulatlan feltételek alapján;
  • az érintett népcsoport képviselői eldönthetik, hogy ki a tag;
  • az egyének maguk szabadon döntik el, melyik közösséghez tartozónak vallják magukat.

A működő etnikai autonóm érdekszövetségek valamint autonómia-javaslatok túlnyomó többsége az utóbbi elvet alkalmazza. Ennek megfelelően az etnikai érdekcsoportba csak azok integrálódnak, akik kinyilvánítják hovatartozásukat. Ugyanakkor a népcsoport nyilvántartásokba történő felvételnek tárgyilagos feltételei is lehetnek, a nem az adott csoporthoz tartozó személyek „kiszűrése” érdekében. Ezen feltételek viszont csak indokolt esetekben alkalmazhatók, valamennyi népcsoportra vonatkoztatható tárgyilagos feltételrendszert valószínűleg nem lehet felállítani. Az etnikai autonóm érdekszövetség esetében felmerülhet a kötelező tagság bevezetése, ugyanis a szervezet azért van közjogi feladatokkal felruházva, hogy a kisebbségi népcsoporthoz tartozó személyek érdekeit szolgálja. Az átfogó érdekképviselet csak akkor biztosított, ha az adott népcsoport minden alanya nyilvántartott tagja a közösségnek.

Hatásköre[szerkesztés]

Hatáskörét általában a kulturális, vallási, nyelvi valamint oktatási ügyekre korlátozták, de a közösség széles körű jogosítványokat kaphat a politikai, gazdasági és szociális életben is. Némelyik hatáskört szabályozzák alkotmányos vagy törvényi szinten is. Az autonóm érdekszövetség az önkormányzás olyan formájaként meghatározható, mely biztosítja egy adott, intézményi szerkezetekkel rendelkező csoport számára különféle jogok és hatalmi jogosítványok gyakorlását magán- valamint közjogi szinten. A különféle tárgyú, akár többfajta magán- valamint közjogi autonóm jogosítvánnyal rendelkező érdekszövetséget funkcionális autonómiának is nevezik. A kormányzás engedélyezheti az érdekszövetséget beleszólási jogának gyakorlásában az általa gyakorolt közjogi témákban, az érdekcsoportot érintő kérdésekben a kormányzás minden szintjére kiterjedően. Az érdekszövetségbe tömörült kisebbség igényt tarthat az önrendelkezésre a kormányzás által a számukra megszavazott költségvetési források felhasználásában. A kisebbségi népcsoport érdekszövetségének közjogi képviselete hatáskörébe tartozhat az illető népcsoport politikai képviselete is, ezért a köztestület megválasztásakor erőteljes politikai és civil verseny érvényesülhet.

Intézményrendszere[szerkesztés]

Az érdekszövetség önkormányzati testülete és végrehajtó szervei gyakorolják a sajátos jogkörök ellátását. Az érdekszövetségi autonómia esetében a területi autonómiával ellentétben nem feltétlenül szükséges egy közjogi intézmény felállítása, ezért az lehet a közjog, illetve a magánjog alapján megszerveződő.

Az érdekszövetség magánjogi autonómiája[szerkesztés]

Ennek keretében, az általános egyesülési szabadság bázisán, az egyesületi (magán) jog keretei között, a civil társadalmi szerveződések jogalapján a kisebbségi népcsoporthoz vagy más érdekcsoporthoz tartozó személyek civil szervezeteket hozhatnak létre, melyek kulturális és más jellegű ügyek ápolását tűzik ki célul.

Gyakorlatban[szerkesztés]

  1. A szakszervezet önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet.
  2. Az egyesület közös célok elérése, illetve érdekérvényesítés miatt jön létre, mely önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező egyesület.

A kisebbségi népcsoport érdekszövetségének magánjogi autonómiája[szerkesztés]

A kisebbségi népcsoport érdekszövetségének magánjogi autonómiáját az államhatalom beavatkozás hiánya, a szabadság nagy foka és a társadalmi kezdeményezés szerepének fontossága jellemzi. Az autonómia egyes jogosítványait különféle intézményes rendszerek, egyesületek biztosíthatják, ezért fontos egy központosított szervezet vagy ernyőszervezet létrehozása, kettős szereppel:

  • a kisebbség belső ügyeinek irányítása valamint
  • a külső képviselet ellátása, mely lehetővé teszi az egységes fellépést, beleszólásjogot, a kisebbségeket érintő kérdésekben.

Nehezen tételezhető fel ugyanis, hogy egy kisebbség képviselete a kormányzásnál, valamint ügyeinek adminisztrálása több versengő autonómia által megvalósítható. Ez a típusú autonómia elsősorban akkor működik eredményesen, amikor egy számbelileg kis népcsoportról van szó, amikor a kisebbség kielégítő védelméhez elegendő a kormányzás által átruházott bizonyos jogok gyakorlásának jogosítványa.

  • Csemadok a szlovákiai magyarok kulturális egyesülete.

Gyakorlatban[szerkesztés]

Magánjog mintát alkalmazza az ötvenes évek közepétől a dán kisebbség Németországban és a német kisebbség Dániában.

  1. Dániai Német Közösség önkormányzása. A dániai németek is rendelkeznek a kulturális autonómia intézményével, s az oktatás, a kultúra és az egyházi ügyek területén teljes önállóságot élveznek. A szülők döntik el, hogy gyermekeik milyen formájú és mélységű képzésben részesülnek. A kulturális és oktatási feladatok fedezése közpénzekből normatívákkal történik, amit az esélyegyenlőség miatt további állami (bel- és külföldi) támogatással, adományokkal és saját befizetéssel egészítenek ki. Mivel saját pártjuk, Schleswingche Partie nem rendelkezhet egy parlamenti képviseleti hely megszerzéséhez szükséges szavazattal, ezért a dán parlament különböző testületeiben összekötő irodájuk segítségével képviseltetik magukat. A német nyelv elismert és védett kisebbségi nyelv Dánia déli részén.
  2. Németországi Dán Közösség önkormányzása. A németországi dánok jogai lényegében közösségi kulturális autonómiának tekinthetők. Dél-Schleswingben 22 dán óvodában kb. 2000 gyermeket gondoznak, 36 dán magániskolában mintegy 6000 tanulót oktatnak. A kulturális és oktatási feladatok fedezése közpénzekből normatívákkal történik, amit az esélyegyenlőség miatt további állami (bel- és külföldi) támogatással és adományokkal egészítenek ki. A dán közösségi iskolaegylet az üzemeltetési költségeket fedezi. Az iskolák a tartományi kormányzat felügyelete alá tartoznak. Az oktatás két nyelven, dánul és németül folyik. A választási rendszer egy képviselői helyet biztosít a dán kisebbség számára a tartomány parlamentjében, mert számukra az 5%-os választási küszöböt nem létezik.

Bírálata[szerkesztés]

  • A kisebbségi népcsoport érdekeik csak az olyan plurális civil társadalom feltételei között érvényesülhetnek teljesen, mely egyszerre jóléti társadalom is, ugyanis a társadalmi elkötelezettségnek párosulnia kell az anyagi áldozatvállalás készségével is, mivel ebben az esetben — a közjogi megoldással szemben — nem várható el teljes mértékben, hogy az állami költségvetés a szervezeteik teljes pénzbeli ellátását átvállalja.
  • A kisebbségi népcsoport magánjogi érdekszövetségi autonómiája csak abban az esetben járható út, amennyiben az érintett kisebbség elég egységes álláspontú és elég tevékeny ahhoz, hogy egy demokratikus elven alapuló engedélyezett és reprezentatív szövetséget hozzon létre.
  • Hátrányként értékelhető, hogy magánjogi érdekszövetségi autonómia szervezetei nincsenek alkotmány- vagy közjogilag biztosítva, az átruházott tevékenységeket a kormányzat bármikor visszavonhatja.

Az érdekszövetség közjogi autonómiája[szerkesztés]

Ennek keretében az érdekcsoportok, társadalmi szervezeteik mellett, létrehozzák közjogi személyiséggel felruházott intézményeit is. A közjogi testület, mint a hatalom által elismert közigazgatási egységnek, kötelező az állami anyagi támogatás. Az állami juttatások mellett továbbá pótadó kiszabása is elképzelhető a tagokra az önkormányzati testület által.

Gyakorlatban[szerkesztés]

  1. A köztestület
    1. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.
    2. A gazdasági, illetve a szakmai kamara önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet.
  2. A vallási közösség önkormányzata - a protestáns egyházakban a zsinat az egyházi önkormányzat legfelsőbb közege, melyet az egyházi törvényhozás és utolsó fokban az összes kormányzati tennivalók illetnek meg.
  3. Az intézményi önkormányzat - az egyetem szakmailag önálló, önkormányzattal rendelkező, demokratikus elvek szerint működő intézmény, mely szervezetét és működését illetően minden olyan ügyben döntésre jogosult, melyet jogszabályok nem utalnak más szerv hatáskörébe.Szintén idetartozik a magyar tannyelvű Sellye János Egyetem Komáromban, mely bevételének nagy részét az anyaországi és költségvetési támogatás teszi ki.

A kisebbségi népcsoport érdekszövetségének közjogi autonómiája[szerkesztés]

A kisebbségi népcsoportok közjogi szervezetének kellőképpen népes, a kisebbségi népcsoport lélekszámához viszonyítva szükséges, hogy reprezentatív legyen. Gyakorlása valamely etnikai kisebbség esetében azt jelenti, hogy a kormányzati hatásköröket egy jogi személyi státussal rendelkező szervezet látja el, tagsága nevében és azok javára, a többség- kisebbség esélyegyenlőségének biztosítása érdekébe, a törvények által meghatározott keretek között. Előnye, hogy a kormányzat az állami oktatást is a kisebbség önigazgatásába helyezheti. Közjogi intézményeik révén beépülhetnek az állam szervezetrendszerébe, amely kötelessége anyagilag támogatni e szervezetet.

Gyakorlatban[szerkesztés]

A érdekszövetségi autonómiát ma általában akkor alkalmazzák, ha egy közösség kisebbségben és szórványban él valamely területen (például a lapp kisebbség esetében Észak-Skandináviában).

  1. Dél-tiroli Ladin Közösség autonómiája az iskolát és a kultúrát különíti el népcsoportok szerint. Az olasz, a német és a ladin népcsoport számára saját anyanyelvű és változatú óvoda- és iskolarendszer működik, mely szintén elősegíti megmaradásukat. Az iskolákban kölcsönösen oktatják a másik nyelvet. Saját német nyelvű közszolgálati és magán rádió- és tv-műsor is van, ugyanez érvényes a ladinra, de jelentősen szűkebb mértékben. Dél-tiroli nyelvi közösségek autonómiája az iskolát és a kultúrát különíti el népcsoportok szerint. Az olasz, a német és a ladin népcsoport számára saját anyanyelvű és változatú óvoda- és iskolarendszer működik, mely szintén elősegíti megmaradásukat. Az iskolákban kölcsönösen oktatják a másik nyelvet. Saját német nyelvű közszolgálati és magán rádió- és tv-műsor is van, ugyanez érvényes a ladinra, de jelentősen szűkebb mértékben.
  2. Finnországi nyelvi közösségek autonómiája. A hadseregben léteznek finn és svéd nyelvű alakulatok, ahol a katona a kiképzést anyanyelvén, a parancsokat pedig finnül kapja. A Parlament munkálatai kétnyelvűek. Az oktatás minden szinten anyanyelven biztosított. Így például kétnyelvű a Helsinki Műszaki Egyetem és a Helsinki Tudományegyetem.
  3. Magyarország államalkotó nemzetiségeinek autonómiája. A magyar választási rendszer szerint, azokon a településeken, illetve budapesti kerületekben, ahol kezdeményeztek kisebbségi választásokat, az induló kisebbségek egyikének jelöltjei közül legfeljebb ötöt lehet választani a kisebbségi önkormányzatba. Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség, illetve 1 etnikai kisebbség, a cigányság. A népszámlálások, a kisebbségjogi intézmények csak e kisebbségek adatait, társadalmi mozgásait mérik és kisebbségi önkormányzatot csak ezek az etnikumok alakíthatnak, mivel ezek azok a népcsoportok, melyek minimum fél évszázados itt-tartózkodást tudtak igazolni (történelmi kisebbségek).
  4. Malaysiai nyelvi közösségek önkormányzása. Az ország népességet három nagy etnikum alkotja: a malájok 49%-át, a kínaiak 36%-át és az indiaiak 9%-át teszik ki a lakosságnak. A többi lakost más bennszülött csoportok és európaiak alkotják. A városokban többnyire a kínaiak és az indiaiak élnek, míg a vidéken a malájok. A közösségi képviseletüket a kormányzó Nemzeti Front etnikailag megalapított politikai pártok szövetsége biztosítja. Malaysia alkotmányosan elismert nemzeti nyelve a maláj, de más nyelv is használható. Iszlám az államvallás, de biztosított a vallásszabadság.

Bírálata[szerkesztés]

A kisebbségi népcsoport érdekszövetségi autonómiája nem biztosítja tagjainak részarányos beépülését a közszférába.

Története[szerkesztés]

A perszonális autonómia alapjául szolgáló személyi elv eredete egy régi, már a germán szokásjogból is ismert elvre, a jog személyhez kötöttségére vezethető vissza. Az autonómia jogának gyakorlása nem egy adott területhez, hanem az etnikai hovatartozáshoz kötődik, lakhelytől függetlenül, tehát nem a területi és közösségi hovatartozás egységén alapul. A személyi elvű autonómia fogalmának kifejlesztése két ausztromarxista, Otto Bauer és Karl Renner nevéhez fűződik, akik 1907-ben az Osztrák–Magyar Monarchia területén fennálló nemzetiségi gondokat kívánták orvosolni általa.

Bírálata[szerkesztés]

  • Nem állítja meg a kisebbségi népcsoport beolvadását, csak lelassítja.
  • Etnikai szempontból nehezen működtethetőnek bizonyul, mert a kormányzás – és ebből eredően az önkormányzás – legelterjedtebb formái a területi elvhez kapcsolódnak.
  • A kisebbségek közhatalmi jogosítványokkal felruházott szervezetei, köztestületei − mivel egy községben, vagy az egész országban csak egy ilyen működhet − egy adott területen a helyzetük kizárólagos, ugyanis a népcsoportot egyetlen szervezetként ismeri el az állam.
  • A kisebbségi népcsoport területének állami támogatása és fejlesztése a többségéhez képest elmarad.
  • A kisebbségi népcsoport területére jellemző az azon kívüli munkahelyre való ingázás, az elvándorlás, a magas munkanélküliség és az alacsony bérek.
  • A népcsoportok között nem létszámarányosan osztják el a közpénzt, a közszolgálati munkahelyeket és a képviseleti megbízásokat
  • Nem biztosítja a kölcsönösség (esélyegyenlőség) elvét a közéletben a kisebbségi és többségi népcsoport anyanyelvhasználatánál.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]