Szelőmódszer
Numerikus analízisben a szelőmódszer egy gyökkereső algoritmus, mely kiküszöböli az érintő-módszer (Newton-módszer) fő fogyatékosságát: nem használja fel a függvény deriváltjának analítikus kifejezését, hanem numerikusan közelíti meg azt.
Tartalomjegyzék |
A módszer [szerkesztés]
Legyen két kezdeti pont xn‒1 és xn, megkeressük a nekik megfelelő függvényértékeket majd az (xn‒1, f(xn‒1)) , (xn, f(xn)) pontokon keresztül megszerkesztünk egy egyenest. Ez lesz tulajdonképpen a szelő (lásd a grafikont jobbra).
Felírjuk az egyenes egyenletét, és alkalmazzük erre a sajátos esetre:
Most legyen xn+1 a fenti egyenes egy gyöke. Behelyettesítve a képletbe, mivel y=0:
Ezt átrendezve megkapjuk a keresett összefüggést. A módszer alapja tehát a következő rekurrenciás-képlet:
A fenti összefüggésből jól látható, hogy szükséges két kezdeti pont: x0 és x1, melyek megfelelően kell legyenek kiválasztva, lehetőleg minél közelebb a keresett gyökhöz.
A módszer konvergenciája [szerkesztés]
A szelőmódszer akkor konvergens, tehát xn akkor tart az f függvény gyökéhez, ha a kezdeti x0 és x1 értékek megfelelően vannak választva. Ebben az esetben, a módszer konvergenciája:
ez tulajdonképpen az aranymetszés. A módszer szupralineáris.
Összehasonlítás más gyökkereső módszerrel [szerkesztés]
A szelőmódszer tulajdonképpen az érintő módszer diszkrétizált változata. Az érintő módszer rekurrenciás összefüggése:
ahol ha használjuk a derivált következő közelítését:
visszakaphatjuk a szelőmódszer alapképletét. Ha megfigyeljük a Newton-módszer gyorsabban konvergál (másodrendű), mint a szelőmódszer, de annak szüksége van a függvény kiértékelésére és annak deriváltjára is, minden lépésnél. Így a gyakorlatban a szelőmódszer gyorsabb, mint a Newton-módszer. Például ha figyelembe vesszük, hogy a függvény deriváltját egy adott pontban meg kell határozni, a program két lépést tudna elvégezni a szelőmódszerrel az idő alatt, míg a Newton módszer egy lépést.
Program C-ben [szerkesztés]
A következő program meghatározza azt a pozitív x-et, ahol cos(x) = x³, tehát ez a szelőmódszer alkalmazésa a következő függvényre:
f(x) = cos(x) ‒ x³
A kilépési feltételek legyenek a következőek:
ahol m egy előre megadott lépésszám, és ε a maximális hiba.
#include <stdio.h> #include <math.h> double f(double x) { return cos(x) - x*x*x; } double Szelomodszer(double xn_1, double xn, double e, int m) { int n; double d; for (n = 1; n <= m; n++) { d = (xn - xn_1) / (f(xn) - f(xn_1)) * f(xn); if (fabs(d) < e) return xn; xn_1 = xn; xn = xn - d; } return xn; } int main(void) { printf("%0.15f\n", Szelomodszer(0, 1, 5E-11, 100)); return 0; }
A program futása után a következő eredményt kapjuk: 0.865474033101614. Alatta pedig láthatjuk, hogy lépésenként hogyan konvergál a program:
ahol az aláhúzott számjegyek a helyes értékek.
Az ábrán megfigyelhető piros színnel az f függvény, az utolsó szelő pedig kékkel.
Források [szerkesztés]
- Numerikus módszerek, 1st, Kolozsvári Egyetemi Kiadó (2008).
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Secant method című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


















