Szegélyes vidrapók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szegélyes vidrapók
Nőstény ivadékaival
Nőstény ivadékaival
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Öregcsalád: Lycosoidea
Család: Csodáspókfélék (Pisauridae)
Nem: Dolomedes
Faj: D. fimbriatus
Tudományos név
Dolomedes fimbriatus
(Walckenaer, 1842)
Elterjedés
Distribution.dolomedes.fimbriatus.1.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szegélyes vidrapók témájú kategóriát.

A szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjéhez, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjéhez és a csodáspókfélék (Pisauridae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegélyes vidrapók Közép-Európában, így Magyarország egész területén is mindenütt megtalálható, de száma fokozatosan fogyatkozik, mivel a háborítatlan vizes élőhelyek száma egyre csökken.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegélyes vidrapók feltűnően nagy termetű vadászpókfaj, fogóhálót nem készít. A nőstény testhosszúsága 15-20 milliméter is lehet, a hím általában feleekkora. Alapszíne világos- vagy sötétbarna, a test két oldalán egy-egy fehér vagy sárgás hosszanti sávval. A potrohon gyakran világosabb, lándzsaszerű folt, valamint párosan elhelyezkedő fehér pontok találhatók. Szemei három sorba rendeződtek: elöl, keresztirányú sorban, 4 kisebb, mögöttük 2 pár nagyobb szeme van, melyek előrekeskenyedő trapézmintát képeznek. Ennek szélessége nagyobb a hosszánál (a vidrapókok ebben különböznek a megjelenésükben hasonló farkaspókoktól).

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegélyes vidrapók vízpartokon, nedves réteken él. A szegélyes vidrapók a víz felszínén tud szaladni, sőt a víz alá is merülhet. Így ebihalakat vagy apró halakat zsákmányol, melyeket méreganyagával másodpercek alatt megöl.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény a petéket egy csomóba rakja le, s a csáprágóinál fogva cipeli magával. Egy hónap után a földfelszíntől kb. fél méter magasságra, vízparti növények levelei, szárai közé rögzíti a petecsomót. Addig őrzi, amíg utódai nem önállósulnak. A petékből a kis pókok nyár végén kelnek ki, áttelelnek, s a következő őszre fejlődnek ki teljesen.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Dr. Szerényi Gábor: A szegélyes vidrapók. In: Élet és Tudomány, 2009. március 27., 415. p.