Kínai mamutfenyő
|
|
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Súlyosan veszélyeztetett |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Metasequoia glyptostroboides Hu & Cheng |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú médiaállományokat. |
A kínai mamutfenyő vagy ősmamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) a ciprusfélék családjába tartozó Metasequoia nemzetség egyetlen recens faja.
A nemzetség felfedezésének története[1] rendhagyó, ugyanis először kövület formájában talált rá egy Miki nevű botanikus a honshui (Japán) fiatalabb harmadkori rétegben. A lelet levelei a Taxodiumra, a közelben megtalált tobozok pedig a Sequoiara hasonlítottak, ezért Miki a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) új nemzetségeként írta le a leletet 1941-ben, annak ellenére, hogy tobozokat viselő leveles hajtásokat nem talált. Ugyanebben az évben talált rá T. Kan, a nanjingi egyetem munkatársa Közép-Kínában, Whan-hsien városától délre, a Csangcsiang folyó partján arra az új tűlevelű fajra, melyet 1948-ban Metasequoia glyptostroboidesnek neveztek el.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Csak Dél- és Közép-Kínában honos Szecsuán és Hubei határán. Félreeső csoportjai találhatóak Hunan tartomány északkeleti részén. Legnagyobb, 6000 fát számláló erdejét az 1949-es forradalom után kivágták. 1980 óta a faj védett, kivágása tilos. A Kínán kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik.
Ültetett példányai megtalálhatók számos botanikus kertben és parkban, parkerdőben, egyebek közt hazánkban is. Magyarország éghajlatát kimondottan kedveli: gyorsan nő és szép koronát fejleszt.
Megjelenése[szerkesztés]
A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, legfeljebb 30 méter magasra növő, lombhullató fa. Koronája karcsú kúp alakú. Tűlevelei két sorban, átellenesen állnak a törpehajtásokon (ezek olyan, rövid szártagú hajtások, amelyeken a nóduszok egymáshoz nagyon közel helyezkednek el). Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is – ezek a rajtuk levő tűlevelekkel együtt, ősszel rozsdabarnára szineződnek, majd egészben hullanak le. Toboza gömbös, 3–4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak.
A páfrányfenyővel (Ginkgo biloba) együtt igazi élő (növényi) kövület: maradványai Észak-Amerikából és Európából (Lengyelország, Bulgária) is előkerültek.
Nemesített változatok[szerkesztés]
Ismertebb fajták:
- Metasequoia glyptostroboides ’Emerald Feathers’
- Metasequoia glyptostroboides ’Fastigiata’
- Metasequoia glyptostroboides ’Green Mantle’
- Metasequoia glyptostroboides ’Moerheim’
- Metasequoia glyptostroboides ’National’
- Metasequoia glyptostroboides ’Sheridan Spire’
- Metasequoia glyptostroboides ’Vada’
- Metasequoia glyptostroboides ’Waasland’
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Forrás: Uránia növényvilág, Budapest, Gondolat Kiadó, 1981
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
- ARKive - Metasequoia glyptostroboides (angol)
- Örökzöld fák

