Szathmári Paksi Dániel (lelkész, 1734–1798)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Id. Szathmári Paksi Dániel (Sárospatak, 1734. ősze – Mezőcsát, 1798. decembere) református lelkész, Szathmári Paksi Ábrahám öccse, Szathmári Paksi Dániel (1769–1818) lelkész édesapja.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd külföldre ment és 1757-ben beiratkozott a franekeri, 1758. szeptember 26-án pedig a leideni egyetemre. Utóbbi helyen megzavarodott és egy esztendeig betegeskedett. Ezt követően 1760 tavaszán tért haza, 1762-ben Mezőcsátra került lelkésznek. Később a Sárospataki Kollégium professzoraként működött.

Művei[szerkesztés]

  • Dissertatio ostendens ex Herodoto pharaones quibus regibus israelitae Aegyptum incoluerunt. (Franeker, 1758.)
  • Üdvözlő verset írt Ouwens franekeri tanárhoz (1757.)

Források[szerkesztés]