Szathmári Paksi Ábrahám

	Szathmári Paksi Ábrahám
	a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke
Született	1725; Marosvásárhely
Elhunyt	1797. március 6. (72 évesen); Mezőkeresztes
Nemzetiség	magyar
Felekezet	kálvinizmus
	Püspökségi ideje; 1792 – 1797. március 6.
Előző püspök	Következő püspök
Szalay Sámuel	Fülep Gábor

Szathmári Paksi Ábrahám (Marosvásárhely, 1725. – 1797. március 6.) református lelkész, a Tiszáninneni református egyházkerület püspöke 1792-től haláláig. Szathmári Paksi Dániel (1734–1798) lelkész bátyja.

Élete[szerkesztés]

Marosvásárhelyt született, ahol tanulni is kezdett, míg 1734-től Sárospatakon folytatta iskoláit. Ezek befejeztével külföldre ment, ahol 1751 végén a franekeri, 1753 őszén pedig az utrechti egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába 1754-ben visszatérve, három évig a tokaji, 19-ig a kazinci, azután a mezőkeresztesi lelkészi állásban működött. Miután előbb a borsodi egyházmegye jegyzői, majd esperesi tisztét viselte s egy ideig egyszersmind a tiszáninneni egyházkerületnek generalis notariusa és ez időben a budai zsinat tagja is volt, 1792 szeptemberében püspökké választották.

Munkái[szerkesztés]

Halotti tanitás Vag Judit özv. Vass Dánielné felett. Kolozsvár, 1772.
A nagy Fréderiknek Elisiumát előadó könyvnek tetemesebb mételyei kimutattatnak oly véggel, hogy az Izraelnek erőtelenebb juhai azoknak befalásoktól iszonyodjanak. Philadelphia, 1789.
A mennyei haza felé utazó hiveknek bujdosó énekei. Kassa, 1794.
Az örökkévaló királyhoz ... nyujtandó alázatos könyörgések. Uo. 1794.

Üdvözlő verset írt Ouwens (1752.) és Vriemoet (1753.) franekeri tanárokhoz rektori állásuk elfoglalásakor.