Szalkai Kanyó Leona
| Szalkai Kanyó Leona | |
| Élete | |
| Született | 1934. február 9. Magyarkanizsa |
| Elhunyt | 1984. június 19. (50 évesen) Nova Gorica |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Szalkai Kanyó Leona (Magyarkanizsa, 1934. február 9. – Nova Gorica, 1984. június 19.) költő.
Életútja[szerkesztés]
Az újvidéki pedagógiai főiskola magyar szakán végzett. Írásait Váltó Éva álnéven közölte a Magyar Szó és a 7 Nap. Az 1960-as évek második felétől magyar nyelvű kiadói lektor, szedő Münchenben. 1972-ben elindította a Vagyunk c. lapot.
1975-ben koholt vádak alapján másfél év börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után két évig útlevelet sem kapott. 1978-tól folytathatta müncheni munkáját.
Főbb művei[szerkesztés]
- Tűzijáték (München, 1973)
- Fáklya lobbant az ég felé (München, 1978)
- Nézem a kígyót (München, 1978)
- Bóra (München, 1980)
- Embernyi szó a tenyeredben (München, 1980)
- Ha ideér az est (München, 1981)
- Hazatérés /vál., szerk.: Székely András Bertalan/ (Kanizsa, 1995)
Források[szerkesztés]
- Kortárs magyar írók 1945-1997. Szerk.: F. Almási Éva, Enciklopédia Kiadó, 1998-2000
- Székely András Bertalan: Egy elfeledett közép-európai magyar költőnő. Napút 2004. november
Szakirodalom[szerkesztés]
Tűz Tamás: Látvány és hit. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 125-128. old.