Szaljut–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szaljut–2 volt a szovjet űrprogram első katonai (Almaz típusú) űrállomása. 1973. április 4-én indították a bajkonuri űrrepülőtérről Proton hordozórakétával.

Az űrállomás teste egy 2,9 m és egy 4,3 m átmérőjű hengerből állt, a teljes hossza 11 m, a tömege 11 t volt. A dokkolóegység az űrállomás tengelyében a kisebb átmérőjű oldalán található, a nagyobb átmérőjű végére egy légzsilipet terveztek.

Az energiaellátást egy 52 négyzetméteres napelemtábla rendszer biztosította, ami hozzávetőleg 3,5 kW villamos energiát biztosított.

A pályakorrekciókat két darab 4 kN tolóerejű rakétahajtómű biztosította.

Az űrállomás fel volt szerelve egy 350 kg tömegű visszatérő kapszulával, amely a fő teleszkóp által készített képeket juttatta vissza a földre. A kibocsátás után a kapszula lassítását, illetve a forgás megszüntetését rakétahajtóművel végezték, a becsapódást ejtőernyővel, és légzsákkal mérsékelték.

A fő teleszkóp átmérője 1 méter, fókusztávolsága 6,4 m, a képeket 50x50 cm-es filmkockákra készítette. A felbontása a felszínen hozzávetőleg 50 cm volt. A képeket egyaránt vissza lehetett küldeni a visszatérő egységgel, vagy a fedélzeten előhívni, és a "beszkennelve" rádiókapcsolaton keresztül visszaküldeni a földre. Egy kép átviteli ideje hozzávetőleg fél óra volt.

Mivel a közelében a rakéta utolsó fokozata felrobbant, az űrállomás megsérült. A levegő elszökött az űrállomásról[1], ezért a földön várakozó személyzetet nem tudták elindítani, 1973. május 28-án belépett a Föld légkörébe és megsemmisült. [2] Személyzet nem tudta meglátogatni.

A civil (Zarja) és a katonai (Almaz) űrállomások kívülről nagyon hasonlítottak egymásra, a különbség elsősorban belül volt. Az Almaz űrállomásokon több fényképészeti, infravörös és rádiótechnikai felderítő eszközt helyeztek el.[3]

Források [szerkesztés]

  1. Grahn, Sven: Almaz space stations. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
  2. Bényei, Dániel: Szovjet űrkutatástörténet I-Emberes programok, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
  3. Cifka, Miklós: A jövő harctere: a világűr I., 2005. június 27. (Hozzáférés: 2010. március 11.)

A Szaljut-2-t említő cikkek [szerkesztés]