Ammónium-hidrogén-karbonát
| Ammónium-bikarbonát | |
| |
| IUPAC-név | ammónium-hidrogén-karbonát |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1066-33-7 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | NH4HCO3 |
| Moláris tömeg | 79,05563 g/mol |
| Sűrűség | 1,586 g/cm³ [1] |
| Olvadáspont | 60 °C körül bomlik[1] |
| Oldhatóság (vízben) | 220 g/l (20 °C)[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| R mondatok | R22[1] |
| S mondatok | (nincs)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | ammónium-karbonát |
| Azonos anion | nátrium-hidrogén-karbonát kálium-hidrogén-karbonát magnézium-bikarbonát |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az ammónium-bikarbonát (más néven ammónium-hidrogén-karbonát vagy E503ii) az ammónia bikarbonát sója.
Az ammónium-bikarbonát előállítható ammónia vizes oldatán átvezetett szén-dioxid segítségével. Hő hatására a reakció visszafelé érvényesül:
NH4HCO3 (ammónium-bikarbonát)→ NH3 (ammónia) + H2O (víz) + CO2 (szén-dioxid)
Tulajdonságai[szerkesztés]
Az ammónium-bikarbonát szobahőmérsékleten fehér, kristályos port alkot, melynek enyhe ammónia-szaga van. Vízben oldva enyhén lúgos kémhatást ad. Alkoholokban, így például etanolban nem oldékony. 36 °C és 60 °C között ammóniává, vízzé, és szén-dioxiddá elbomlik. A reakció erősen endoterm, ezért az oldott állapotban lévő ammónium-bikarbonát bomlásával hőt von el a környező vízből, így az jóval lassabban melegszik fel. Savval való reakciójakor szénsav szabadul fel, amely rögtön elbomlik vízzé és szén-dioxiddá.
Felhasználási területei[szerkesztés]
Tészták lazítására használják sütéskor, szalalkáli, szalagáré, szalagória illetve szalatka néven. Ma is kapható szalalkáli néven. A nátrium-hidrogén-karbonát elterjedése előtt az ammónium-bikarbonátot sütőporként is alkalmazták. Régebbi források szarvsónak, agancssónak vagy szarvasagancssónak is nevezik, mert régebben nitrogénben gazdag szerves anyagokból (szarv, köröm, haj) állították elő.[2][3] A sütőpor helyettesítésére is használható.[4] Élelmiszerek esetében savanyúságot szabályozó anyagként, E503ii néven alkalmazzák. Élelmiszerek esetén nincs napi maximum beviteli mennyisége, ismert mellékhatása nincs. Sütéskor szén-dioxidra, vízre és ammóniára bomlik. Az ammónia (ami egy kellemetlen szagú gáz) sütés után vastagabb tésztákban bennmaradhat, ezért vékony tésztákhoz, soklapos sütikhez használják. Mivel a hőbomlás szobahőmérsékleten nem indul meg, olyan süteményeknél előnyös, amelyek tésztáját sütés előtt hosszan pihentetni kell.
Kínában nitrogéntartalmú műtrágyaként, olcsósága miatt nagy mennyiségben használják, de szerepét egyre inkább a karbamid veszi át. Ezen kívül felhasználják még tűzoltókészülékekben, gyógyszerekben, festékekben, műanyag- és gumigyártás, és kerámiakészítés során.
Biztonsági kockázatok[szerkesztés]
Az ammónium-bikarbonát a szemet, a bőrt, és a légzőrendszert erősen irritáló szer. Sütőporként alkalmazva akrilamid szabadulhat fel, ami kísérleti állatoknál növelte a rák kialakulásának kockázatát.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Ammónium-bikarbonát (IFA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ separation of hornsalt
- ↑ "separation of hornsalt" translated into english. [2009. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 29.)
- ↑ What is hartshorn?. [2007. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
Források[szerkesztés]
