Szalagos szerecsenboglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szalagos szerecsenboglárka
Szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae)
Alcsalád: Boglárkák (Polyommatinae)
Nemzetség: Boglárka-rokonúak (Polyommatini)
Nem: Szerecsenboglárka (Aricia)
Faj: A. agestis
Tudományos név
Aricia agestis
Dennis & Schiffermüller, 1775
Szinonimák
  • Papilio agestis
  • Plebejus agestis
  • Plebeius agestis
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szalagos szerecsenboglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos szerecsenboglárka témájú kategóriát.

A szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis) a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a boglárka-rokonúak (Polyommatini) nemzetségbe sorolt Aricia nem egyik faja. Gyakran egyszerűen csak szerecsenboglárkának nevezik.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területének központja Dél- és Közép-Európa, de egész Európában és Nyugat-Ázsiában (Türkmenisztánig, illetve Kis-Ázsiáig) megtalálható. Északnyugat-Afrikában és az Ibériai-félsziget déli részén az Aricia cramera helyettesíti. Magyarországon mindenütt előfordul; nyár végén és ősszel az egyik leggyakoribb boglárkalepke.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárnyának fesztávolsága 20–26 mm. Az első szárny felső szegélye 11–12 mm hosszú. A nőstény első szárnya lekerekített, a hímé keskeny és hegyes.

Magyar nevét onnan kapta, hogy egyik ivar szárnya sem kék (még részlegesen se), a szárnyak fonákának rajzolata alapján azonban egyértelműen a boglárkalepkék (Lycaenidae) közé tartoznak. Amint a névből következik, mindkét ivar szárnyainak felszíne sötétbarna. A szegélyfoltsor vörös szalagja ugyancsak mindkét nemnél és mindkét szárnyon rendszerint igen széles és feltűnő — a hímé az elülső szárny hegyes csúcsa felé elkeskenyedik, illetve nem éri el azt. Az élénk narancsszínű foltok sokszor a többi bogárkalepkén megszokottnál kisebbek, főleg az első szárnyon. A nőstény vörös szalagja felül igen széles, erőteljes, még a lekerekített szárnycsúcs körül is.

Mindkét nem szárnyainak fonákja hidegszürke vagy meleg, világos kávébarna. Főként az első szárny szemfoltjai terjedelmesek, a hátsónak a belső ívei magasak, élesek, nyílhegyszerűek.

Az első nemzedék általában kisebb és sötétebb, szárnyain kevesebb narancssárga folttal.

A világoszöld hernyó hátán bíborszínű foltsor, oldalán bíborszínű vonal vonul végig. A kettő között ferde, világos vonalkák futnak.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőlünk északra évente egy tavaszi és egy nyári nemzedéke repül fenyéreken és más napsütötte, száraz élőhelyeken. A Kárpát-medencében két-három, egymásba folyó nemzedéke repül áprilistól októberig.

Minden száraz, füves élőhelyen előfordul, még bolygatott területeken, nagyvárosok parkjaiban és külterületeken is. A tengerszint feletti magasság növekedésével ritkul: viszonylag magasra csak a hegyvidékek melegebb völgyeiben hatol fel (például Herkulesfürdő környékén).

A hímek territóriumot tartanak, de egyesek elkóborolnak — sőt, még a nőstények is. Kis termete miatt a szél messze elröpítheti, így könnyen hódítja meg az újonnan alkalmassá váló élőhelyeket.

Min­denféle virágra szívesen száll, a hímek sokszor tömegesen szívogatnak a ned­ves földön.

A hernyó fő tápnövénye a bürökgémorr (Erodium cicutarium); ritkábban előfordul még:

tőlünk északra még:

A hernyó hangyagazdái Lasius és fullánkos vöröshangya (vörös bütyköshangya, Myrmica spp.) fajok.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aricia agestis f. calida: a második nemzedék azon nőstényei, amelyeken a foltok mindkét szárny szegélyterét teljesen kitöltik.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bükki karszt-szerecsenboglárka (A. artaxerxes issekutzi) általában sötétebb, narancssárga szalagjának foltjai redukáltak vagy hiányoznak, első szárnya még csúcsosabb.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]