Szakadasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szakadasz (Σακάδας, Argosz, aktív Kr. e. 580 körül) ókori görög lírai költő, zeneszerző, aulosz-játékos. Nomoszokat és megzenésített elégiákat szerzett. Egyetlen műve sem maradt fenn.

Pszeudo-Plutarkhosz a Terpandrosz utáni második spártai zenei iskola vagy rendszer (katasztaszisz) képviselői között említi.[1] Hírnevét Kr. e. 586-ban Nomosz püthikosz című szóló aulosz-kompozíciójával szerezte, amelyben az Apollón és a sárkány tusájáról szóló mítoszt dolgozta fel.[2] A mű egyes szakaszai a viadal mozzanatait jelenítik meg. Vagy tőle, vagy Klonasztól ered az úgynevezett trimerész szerkesztési mód, amelyben minden egyes versszak más-más, dór, fríg, líd hangrendszerben szólal meg.[3] Athénaiosz említi Szakadasz egy Iliu perszisz című, Trója bevételéről szóló munkáját is.[4]

Működésének idejéről Pauszaniasz ad felvilágosítást, szerinte aulosz-játékával három ízben is győzelmet aratott a püthói versenyeken;[5] e győzelmek a Kr. e. 586, 582 és 578. évekre eshettek.

Források[szerkesztés]

  1. Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 9
  2. Sztrabón Földrajz 9.3.10 ismerteti a művet, de valószínűleg tévesen Timoszthenésznek (Kr. e. 270) tulajdonítja; Pollux Onomasticon 4.77 szerint ez Szakadasz szerzeménye.
  3. Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 8
  4. Athénaiosz Deipnoszophisztai XIII
  5. Pauszaniasz Hellasz leírása 10.7.4