Szajf al-Iszlám Kadhafi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szajf al-Iszlám Kadhafi (arabul: سيف الإسلام معمر القذافي) (Tripoli, 1972. június 25. ) Moammer Kadhafi második fia.

Tanulmányai és társadalmi szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A London School of Economics-on szerzett doktori minősítést 2009-ben[1]. Közgazdasági és építészeti tanulmányokat folytatott Tripoliban, Bécsben és Londonban. Irányította a Kadhafi Alapítványt, amely 2001-ben tető alá hozta a Fülöp-szigeteki kormány és egy zendülő csoport közti tűzszünetet. Az Amnesty Internationallel együttműködve igyekezett változtatni a líbiai börtönökben uralkodó állapotokon, és megszüntetni az rabok kínzásét. Elérte líbiai politikai foglyok tucatjainak szabadon bocsátását is. Líbia az általa vezetett alapítványon keresztül fizette ki az ország ügynökei által 1988-ban és 1989-ben elkövetett merényletek – az amerikai PanAm 103-as járatának és az UTA francia légitársaság egy gépének felrobbantása – során meghalt közel ötszáz áldozat utáni kártérítést. Szajf al-Iszlám Kadhafi szerint ezzel a felelősséget vállalták, a bűnösséget viszont nem.

Politikai szerepvállalása és szerepe a polgárháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányai és tevékenysége alapján a nyugati hatalmak sokáig benne látták a nyitás legfőbb lehetőségét. Öccsével Mutasszim Kadhafival, aki magas rangú katona volt, hosszú éveken át versengtek azért, hogy apjuk örökösei lehessenek.[2] 2009-ben fontos állami pozíciót kapott[3] ami arra utalt, hogy apja őt szánja utódának.

A 2011-es líbiai felkelés alatt Szaifot apja előtérbe tolta ami szintén Al Mutasszimmal szembeni pozzíciójának erősödésére utalt. Ugyanakkor agresszív, a tüntetőket fenyegető fellépésével[4] szertefoszlott a róla kialakult pozitív kép.[5] A polgárháborúban játszott szerepe miatt 2011 májusában a Nemzetközi Büntetőbíróság nemzetközi elfogatóparancs kiadását kezdeményezte apján és a líbiai hírszerzés vezetőjén kívül ellene is.[6]

A polgárháború során több alkalommal érkeztek hírek elfogásáról[7], megsebesüléséről és haláláról - ám ezek rendre hamisnak bizonyultak.[8] Apja és al Mutasszim halála után eltűnt, sorsáról ellentétes információk érkeztek.[9] Végül 2011. november 19-én az új líbiai vezetés katonái több testőrével együtt elfogták az ország déli részén. [10]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]