Szabad kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szabad kultúra: A kreativitás természete és jövője (2004) Lawrence Lessig jogászprofesszor egy könyve, melyet az interneten a Creative Commons nem-kereskedelmi célra szabadon felhasználható licence (by-nc 1.0) alatt 2004. március 25-én jelentetett meg.

Összefoglalás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lawrence Lessig jogászprofesszor

Az előszóban Lessig ezt a könyvet az előző, Kód, és a kibertér egyéb törvényei című könyvével hasonlítja össze. Az a könyv arról szólt, hogy a szoftverek milyen hatással vannak a jogrendszerekre. Ettől a Szabad kultúra mondanivalója kicsit eltér. Lessig szerint az internet kultúránk egy részét alapvetően befolyásolja.

Lessig professzor a kalózkodás és a tulajdonjog kapcsolatát vizsgálja egy olyan intellektuális tulajdonjogi környezetben, mely szerinte alapvetően befolyásolja a jogalkotás folyamatát. Ezt a legtöbb országban olyan multinacionális vállalatok tűzik a zászlajukra, melyeknek elsődleges céljuk a tőkeakkumulálás, nem pedig a gondolatszabadság serkentése.

A könyv részletesen leírja az Eldred kontra Ashcroft ügyet és azt, miképp próbálta meg kijavítani az Eldred-törvény, más néven a Szerzői jogi szabályok enyhítéséről szóló törvény hiányosságait.

Lessig arra a következtetésre jut, hogy az a társadalom, mely információs társadalommá kíván válni, a társadalom szabadon eldöntheti, hogy szabad agy feudális társadalmat akar kialakítani. Utószavában kifejti, hogy szerint a Szabad szoftverek terén élen járó Richard Stallman és alapítványának fő céljai nem állnak szöges ellentétben a kapitalizmussal. Ebben a rendszerben is van lehetőség olyan vállalatok kialakítására, mint amilyen például a Westlaw és a LexisNexis. Ezeknek az oldalaknak előfizetői vannak, és a Creative Commonshoz hasonló licenceket hoztak létre.

Ezek mellett a rövidebb, de meghosszabbítható szerzői jogi oltalmak mellett érvelt, és szeretné csökkenteni a szerzői jogokhoz kapcsolódó jogokat. Ilyen például az, hogy például egy kiadó megtilthatja, hogy egy adott művet az interneten nem kereskedelmi céllal elérhetővé tegyenek. Ezen kívül ellenzi azokat a kötelező licenceket, melyek a szerzői jogi díjakat egyes statisztikai adatokhoz kötik. Ezeken kívül a Harward Law School professzora, William Fisher által felvetett adózási megoldásokkal sem ért egyet. [1]

Származékos művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv internetes megjelenése utáni napon AKMA, egy blogger azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel a jogszabályok lehetővé teszik, mindenki önkéntesen válasszon ki egy fejezetet, azt olvassa fel, majd tegye ezt elérhetővé. Két nappal később a könyv nagy része elérhető volt hangformátumban is.

Az audió feldolgozás mellett már több nyelvre – így kínaira, katalánra, csehre, franciára, magyarra, olaszra, lengyelre, portugálra és spanyolra is lefordították. A kínai változat elkészítését Isaac Mao fogta össze.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]