Szabó István (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó István
Született1914. június 20.
Budapest[1]
Elhunyt1988. október 13. (74 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (1929–1935)
KitüntetéseiYbl Miklós-díj (1978)
Építészi pályafutása
Jelentős projektjeiSzervita téri irodaház és parkolóház, Mindenszentek-plébániatemplom, Budapest; Külső-kelenföldi református templom, Budapest; Református templom, Dunaújváros; Tours-i Szent Márton és Flüei Szent Miklós-plébániatemplom, Budapest
DíjaiYbl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó István (Budapest, 1914. június 20. – Budapest, 1988. október 13.) Ybl-díjas magyar építész, belsőépítész, bútortervező, képzőművész. A 20. századi magyar szakrális építészet kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Fiatalkora, a háború előtti évek[szerkesztés]

Szabó István 1914-ben született Budapesten. Édesapja, Szabó István, asztalossegéd, később műbútorasztalos. Gyermekkorában a fiatal István a városligeti Regnum Marianum templom cserkészcsapatának tagja, emellett kisebb munkákkal egészítette ki a család jövedelmét, számos szakmába nyerve betekintést. Felsőfokú tanulmányait saját finanszírozásában, 1929-ben kezdte meg az Iparművészeti Főiskola Belsőépítészeti Szakosztályán, ahol 1935-ben, 21 évesen szerzett diplomát. Tanára volt többek közt Györgyi Dénes, Szablya-Frischauf Ferenc és Kaesz Gyula is.[2]

1936-ban Szabó saját irodát nyitott, amelyet egészen 1948-ig működtetett. Ebben elsősorban kiállítások és vásárpavilonok belsőépítészetével, építészeti kialakításával foglalkozott, elsősorban a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. 1940-ben kiváltotta iparengedélyét, és kivitelezőként is működni kezdett. Ebben az évben a Pestvidéki Törvényszék állandó hites szakértőjének nevezték ki; e minőségében 1949. április elsejéig dolgozott.

1942-ben feleségül vette Lászlódi Ilona zongoraművészt. Gyermekeik István Tamás és Orsolya. A Szabó-házaspár élénk kapcsolatot ápolt a főváros művészeti köreivel, barátaik között lehet említeni Kovács Margit, Hincz Gyula, Kass János, Kerényi Jenő, Somogyi József, Mattioni Eszter, Kisfaludi Strobl Zsigmond nevét. Kovács Margittal Szabó a torinói világkiállítás alkalmával dolgozott együtt; Mattioni és Kisfaludi Strobl számára kiállítást tervezett. Kerényi Jenőnek mind saját otthonát, mind halála után síremlékét ő tervezte.

A negyvenes évek vége és a szocialista realizmus[szerkesztés]

Az 1949-ben elkészült Pagoda a Magyar Rádió udvarán

A II. világháború után Szabó a Corvin Áruház helyreállítását irányította, majd irodájának államosítását követően 1949. április elsejével belépett az Állami Mélyépítéstudományi Intézetbe (ÁMTI), ahonnan hamarosan a Közlekedési Épületeket Tervező Irodába (Középterv), majd a Mélyépítési Tervező Vállalathoz (Mélyépterv) került. 1949-1952 között a Műegyetem részeként működő Szaktanárképző Intézet oktatója. 1950-ben a Magasépítési Tudományos Egyesület tagja lett, 1953-ban beválasztották a Felsőoktatási Csúcsbizottságba. 1951-ben egyike a Magyar Építőművészek Szövetségét (MÉSZ) újjáalapító 218 építésznek.

Első állandó épülete az 1940-es évek végén készül el; a Magyar Rádió Pagodája, a II. világháború utáni rövid modernista korszak egyik fontos alkotása később közismertté válik az intézmény életében betöltött központi szerepének köszönhetően.[3] 1951-től a Földalatti Vasúttervező Vállalat munkatársa, a Déli pályaudvar és a Deák Ferenc téri állomás tervein dolgozott. 1953-ban három hónapos moszkvai és leningrádi kiküldetésre is utazott, valamint Kiváló Dolgozó díjat és a Földalatti Vasút érdemrend legmagasabb fokozatát kapta.

1954-től az Ipari Épülettervező Vállalat (Iparterv) osztályvezetője lett. Belép a Munkástanácsba. 1958-tól a MÉSZ Kiállítási Bizottságának elnöke; később a Díjmegállapító Bizottság tagja 1962-ig, majd a Vállalati Csoport elnöke.

Modern munkák[szerkesztés]

A Szervita téri irodaház

Az 1950-es évek második felétől sokat utazott külföldre, kiállítások megvalósításán dolgozva. 1961-ben komoly sikert aratott a torinói Munkaügyi Világkiállításra tervezett magyar kiállítással. Hazatérve azonban felmentették osztályvezetői beosztásából, építésztervezőként dolgozott tovább. 1963-ban saját kérésére a Középülettervező Vállalathoz (Közti) helyezték át, ahol főépítészként dolgozott. Itt tervezte egyik meghatározó munkáját, a belvárosi Martinelli tér foghíjára épülő iroda- és parkolóházat az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság számára.[4]

A Közti alkalmazottjaként töltött közel két évet Algériában, ahol a vezetésével tervezett két stadion felépítését felügyelte Cheb és Mostagenem városában.[5]

1968-tól az újonnan létrehozott HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Reklámvállalat főépítésze. A vállalat megbízásából 1971-ben Brazíliába utazott, hogy a kortárs brazil építészet eredményeivel szembesüljön. 1972 és 1974 között, azaz mindössze két év alatt irányításával a Vásárvárost áttelepítették a Városligetből Kőbányára. Az új csarnokok az általa szabadalmaztatott KIPSZER-térrácsszerkezettel épültek fel.

Szakrális művek[szerkesztés]

Mindenszentek Plébániatemplom, Budapest-Farkasrét
Az Ildikó téri református templom, Budapest

Nyugdíjba vonulását követően idejét és tehetségét a szakrális építészetnek szentelte. 1977-ra épült fel tervei alapján és művezetésével a farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom, éppen harminc évvel az utolsó budapesti templom elkészültét követően.[6] Ez az épület mérföldkő nemcsak az egyház, de a művész életében is: itt lépett először a magyar nyilvánosság színe elé saját plasztikáival és üvegablakaival.[7] Szabó még az ötvenes évek első felében kezdett szobrászattal foglalkozni. Elsősorban a sík és a tér viszonya izgatta: kifejező, gazdag alakjai olykor egyetlen lap meghajlításából születtek. Minden anyagot felhasznált, ami a keze ügyébe kerül, a betontól az alumíniumon át a hungarocell-darabokig. A farkasréti templom közel 190 négyzetméternyi üvegablakát és teljes plasztikai díszét is maga készítette.[8]

A Mindenszentek-templom felszentelése fordulópont a magyar egyháztörténetben.[9] Amikor Kádár János 1977-ben a szocialista vezetők közül először a Vatikánba látogatott, az újonnan épült farkasréti templom képével bizonyította VI. Pálnak, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Ő viszonzásul pápai áldásban részesítette Szabó Istvánt. Szabó 1978-ban Ybl-díjat kapott „négy évtizedes színvonalas építészeti tevékenységéért, a Farkasréti templom tervezésének elismeréseképpen.”[10]

1979-ben felszentelték Táltos utcai kápolnáját, belsejében saját alumíniumplasztikáival. 1981-re elkészült a Külső-kelenföldi református egyházközség imaháza az Ildikó téren, amelynek szerkezetét a korábban kiállítási csarnokokhoz használt térrács alkotja. Ebben az évben használatba vették a farkasréti katolikus szeretetotthont is. 1985-ben a Váci úton adták át Borsányi Lászlóval közösen tervezett katolikus templomát. Vidéken is számos istenháza dicséri keze munkáját, mégpedig az ökumené jegyében; Márkházától Dunaújvároson és Fertődön át egészen a jóval halála után felszentelt tatabánya-óvárosi református templomig.[11]

A farkasréti templom üvegablakain csaknem haláláig dolgozott. 1988 nagycsütörtökén még behelyezte az utolsó hiányzó ablaksort a hét szentség ábrázolásával, másnap lebénult. Október 13-án halt meg. Emlékére komponálta barátja, Szokolay Sándor zeneszerző a Szabó István Te Deuma Op. 105. című művét.

1990-ben lánya, Orsolya létrehozta a Pax Dei Alapítványt, amely Szabó István utolsó, ökumenikus templomának felépítését tűzte ki célul.

Díjai[szerkesztés]

  • 1949. Köztársasági elnöki elismerés az Újító és Találmányi Kiállítás rendezéséért
  • 1953. Kiváló Dolgozó díj
  • 1953. A Földalatti Vasút érdemrend legmagasabb fokozata
  • 1971. Nívódíj az egri Kazamata Étteremért
  • 1972. A KÖZTI nívódíja a Martinelli téri épületegyüttesért
  • 1978. Ybl Miklós-díj

Főbb művei[szerkesztés]

Kiállítások, kiállítási pavilonok[szerkesztés]

Hámán Kató úti Úttörőház (ma Ferencvárosi Művelődési Központ), Budapest, 1962
Irodaház és nyomda a Szugló utcában. 1968-1975
Az építés emléktáblája a Szervita téri parkolóházon, 1973
Szabó üvegablakai a Mindenszentek Plébániatemplomban
A Táltos utcai templom, 1976-1979 (átépítve 2001-ben)
XXIII. János Szeretetotthon, Budapest, 1981
Ráday Kollégium, Budapest, 1983
Református templom, Dunaújváros, 1985
  • 1936. A Turulszövetség pavilonja, Budapesti Nemzetközi Vásár
  • 1938. Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal pavilonja, BNV[12]
  • 1940. Takarékpénztárak és bankok pavilonja, BNV[13]
  • 1940. A Dreher - Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. pavilonja, BNV[14]
  • 1941. Nemzetközi Idegenforgalmi Plakátkiállítás, Művészeti és Fényképkiállítás, Budapest – belsőépítészet (ifj. Richter Aladárral)[15]
  • 1941. Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal pavilonja, BNV[16]
  • 1941. Őszi lakberendezési vásár, Budapest – belsőépítészet[17]
  • 1942. Szociális Felügyelőség (Közjóléti Szövetkezetek) háziipari kiállítása, Lábbeli Központ, Textilközpont kiállításai, BNV (Szabó Ödönnel)[18]
  • 1943. II. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat, Kassa, Schalk-ház – belsőépítészet és kivitelezés (ifj. Richter Aladárral)[19]
  • 1947. Magyar Ruggyantaárugyár Pavilonja, BNV
  • 1949. Újító és találmányi kiállítás, Budapest, Műcsarnok – belsőépítészet[20]
  • 1949. MÁV-Pavilon, BNV
  • 1949. Üzenetközvetítő épület, BNV
  • 1956. Izmiri Vásár, Magyar Pavilon
  • 1956. Gépesítés pavilonja, Mezőgazdasági Kiállítás, Budapest – belsőépítészet
  • 1956. Újítások pavilonja, Mezőgazdasági Kiállítás, Budapest[21]
  • 1958. Magyar Pavilon (terv: Gádoros Lajos), Brüsszel, Világkiállítás – belsőépítészet
  • 1958. A Fővárosi Tanács lakásépítési pavilonja, Budapesti Ipari Vásár (Pál Balázzsal és Tóth Istvánnal)
  • 1960. Magyar Építőművészeti Kiállítás, Bécs – belsőépítészet
  • 1961. Magyar kiállítás, Torino, Nemzetközi Munkaügyi Világkiállítás – belsőépítészet
  • 1972. Magyar kiállítás, Laosz - belsőépítészet
  • 1976. Kisfaludi Strobl Zsigmond Gyűjtemény, Zalaegerszeg, az állandó kiállítás belsőépítészeti terve

Épületek[szerkesztés]

  • 1948. Corvin Áruház, Budapest – helyreállítás
  • 1949. Pagoda a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületében, Budapest
  • 1955-1959. Béke Művelődési Ház, Inota (Várpalota)
  • 1960. Dunai Cement- és Mészművek, Vác, központi irodaház, laboratórium és kultúrház
  • 1962. Hámán Kató úti Úttörőház (ma Ferencvárosi Művelődési Központ), Budapest
  • 1964-1968. Művelődési Ház, Tiszaszederkény[22][23]
  • 1967-1971. Kazamata Étterem és Borozó, Eger[24]
  • 1968-1975. Számítástechnika Ügyvitelszervező Vállalat székháza, Budapest, Szugló utca (Jakab Zoltánnal)[25]
  • 1969-1973. Martinelli téri (ma Szervita tér) irodaház és magasgarázs (Jakab Zoltánnal)[26][27]
  • 1971-1974. A HUNGEXPO-Vásárváros kőbányai pavilonjainak tervei
  • 1972. Millenniumi Emlékmű, Budapest, Hősök tere – helyreállítás
  • 1972-1979. Stadionok, El-Asnam (ma Chlef) és Mostagenem, Algéria
  • 1974. Művelődési Központ, Oroszlány
  • 1975-1978. Mindenszentek Plébániatemplom, Budapest-Farkasrét[28][29]
  • 1976-1979. Szent Kereszt templom, Budapest-Németvölgy, Táltos utca
  • 1977-1981. XXIII. János Pápa Szeretetotthon főépülete, Budapest-Farkasrét[30]
  • 1978-1981. Külső-kelenföldi református egyházközség temploma, Budapest, Ildikó tér[31]
  • 1978-1983. Nagyboldogasszony templom, Érd-Érdliget, Topoly utca
  • 1979. Krisztus Király templom, Márkháza
  • 1982-1985. Református templom, Dunaújváros-Dunapentele
  • 1983. Ráday Kollégium, Budapest
  • 1984-1995. Református „Hálaadás Bányásztemplom”, Tatabánya-Óváros[32]
  • 1985. Szent Kereszt templom, Fertőd (Bihari Lászlóval és Asbóth Kristóffal)
  • 1986. Tours-i Szent Márton és Flüei Szent Miklós-plébániatemplom, Budapest-Vizafogó, Váci út 91/b (Borsányi Lászlóval)

Fontosabb tervei[szerkesztés]

  • 1948. Ságvárligeti étterem, Budapest-Hárshegy[33]
  • 1952. Csepeli Kultúrpalota – pályázati terv (Mondok Lászlóval)[34]
  • 1953. Déli Pályaudvar, Földalatti Vasút állomása – pályaterv (ifj. Dávid Károllyal)
  • 1953. Sztálin tér (ma Erzsébet tér), Földalatti Vasút állomása – pályaterv[35]
  • 1961. Sportcsarnok („Kúp”), Budapest-Lágymányos[36]
  • 1965. Magyar Nemzeti Színház, pályázati terv (Dávid Károllyal közösen)[37]
  • 1972-1974. Budapest-Kőbánya, HUNGEXPO-Vásárváros rendezési és beépítési terve
  • 1987. Pax Dei Ökumenikus templom, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
  2. ↑ Kovács Dániel: Szabó István 100 (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2014. június 20. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  3. ↑ Séta a Magyar Rádióban URL: [1] Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (letöltés dátuma: 2014. július 7.)
  4. ↑ Kubinszky Mihály: Irodaház és parkolóház a Martinelli téren. In: Magyar Építőművészet 1974/2. 58. o.
  5. ↑ Mostagenemi stadion (Algéria). In: Magyar Építőművészet 1980/6. 48. o. El-Asnam, stadion (Algéria). In: Magyar Építőművészet 1980/6. 49. o.
  6. ↑ Hajnóczy Gábor – Emődy Attila: A farkasréti „Mindenszentek” temploma, Budapest. In: Magyar Építőművészet 1978/3. 44-47. o.
  7. ↑ Sallak Kinga: A Mindenszentek-templom jubileuma (magyar nyelven) (html). mno.hu, 2002. április 15. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  8. ↑ A munkákat részletesen ld. [2] Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (letöltés ideje: 2014. július 7.)
  9. ↑ Bangha Katalin: Egyházközségünk története VI. In: Szegletkő. A Farkasréti Mindenszentek Plébánia közösségének lapja. 1997. április 6. 6. o.
  10. ↑ Schéry Gábor (szerk.): Évek, művek, alkotók. Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953-1994. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1995. 318. o.
  11. ↑ Papp Géza: Egy elfelejtett mester nyomában (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2008. december 12. [2017. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  12. ↑ Magyar Iparművészet 1938/4. 93. o.; tér és forma 1938/6. 207. o.
  13. ↑ Magyar Iparművészet 1940/5. 55. o.; Tér és Forma 1940/5. 79. o.
  14. ↑ Magyar Iparművészet 1940/5. 55. o.
  15. ↑ Magyar Iparművészet 1941/1. 14-16. o.
  16. ↑ Magyar Iparművészet 1941/4. 57-58. o.
  17. ↑ Magyar Iparművészet 1941/9. 111. o.
  18. ↑ Magyar Építőművészet 1942/9. 244. o., Magyar Iparművészet 1942/9. 84-90. o.
  19. ↑ Magyar Iparművészet 1943/5. 50. o., Magyar Iparművészet 1943/6. 61-69. o.
  20. ↑ Prakfalvi Endre – Hajdú Virág (szerk.): Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959. OMvH – MÉM, Budapest, 1996. 221. o.
  21. ↑ Szabó István: Az 1956. évi Mezőgazdasági Kiállításhoz. In: Magyar Építőművészet 1957/6. 50. o.
  22. ↑ Dr. Kátai Ferenc: Művelődési ház Tiszaszederkényben. In: Műszaki Tervezés 1968/11. 1-3. o.
  23. ↑ Sz. I. [Szabó István]: Művelődési ház, Tiszaszederkény. In: Magyar Építőművészet 1969/2. 34-35. o.
  24. ↑ SZ. I. [Szabó István]: Kazamata Étterem és Borozó, Eger. In: Magyar Építőművészet 1973/5. 38-41. o.
  25. ↑ SZ. I. – J. Z. [Szabó István – Jakab Zoltán]: Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalat székháza, Budapest. In: Magyar Építőművészet 1978/1. 42-45. o.
  26. ↑ Ulbrich János: Az OMFB székház és az INTERAG parkoló alapozása. In: Műszaki Tervezés 1973/7. 9-11. o.
  27. ↑ J. Z. [Jakab Zoltán]: Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság irodaháza és az Interag parkolóháza, Budapest V., Martinelli tér. In: Magyar Építőművészet 1974/2. 38-43. o.
  28. ↑ Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban. Városháza, Budapest, 2003
  29. ↑ Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek. A XII. kerület középületei, iskolái, kórházai, szállodái, templomai. Budapest, 2005
  30. ↑ Rosch : i. m.
  31. ↑ Kovács Dániel: Kelenföldi űrhajó, beszállás csak hívőknek (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2012. január 1. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  32. ↑ Lőrincz Zoltán: „Ne hagyjátok a templomot…” – Új református templomok 1990-1999. Budapest, 2000.
  33. ↑ Prakfalvi-Hajdú: i. m. 203. o.
  34. ↑ Gádoros Lajos: Néhány szó a csepeli pályázatról… In: Magyar Építőművészet 1952/1. 14-19. o.
  35. ↑ Janáky István: A földalatti Vasút Sztálin-téri állomásának tervpályázata. In: Magyar Építőművészet 1953/3-4. 91-96. o.
  36. ↑ Egy méltatlanul elfeledett Szabó (magyar nyelven) (html). fovarosi.blog.hu, 2008. december 15. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  37. ↑ Dr. Reischl Antal (szerk.): A budapesti Nemzeti Színház tervpályázata. Az 1965-ben megtartott tervpályázat anyagának és eredményeinek ismertetése. Műszaki Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1966. 100. o.

Források[szerkesztés]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó István témájú kategóriát.
  • Hofer Miklós: Szabó István 1914-1988. In: Magyar Építőművészet 1989/6. 60. o.
  • Kovács Dániel: Szabó István 100 (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2014. június 20. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  • Kovács Dániel: A magyar hi-tech ősének kiállítása (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2008. december 2. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  • Németh Gábor Árpád: Modern templomok Magyarországon 1948-2003. In: Csomán Gábor (szerk.): A XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Társadalomtudományi szekciójának díjazott dolgozatai. (Online kötet) Budapesti Corvinus Egyetem, 2005. url: https://web.archive.org/web/20050824113303/http://www.uni-corvinus.hu/otdk2005/ (letöltés dátuma: 2006. X. 12.)
  • Papp Géza: Egy elfelejtett mester nyomában (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2008. december 12. [2017. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
  • Prakfalvi Endre: Alapok – tervek – épületek, 1947-49. In: A fordulat évei. Politika, képzőművészet, építészet 1947-1949. 1956-os Intézet, Budapest, 1998. 287-312. o.
  • Rév Ilona: Napjaink templomépítészetéről, in: Művészet 1986/9. 44-47. o.
  • Szabó István: A Gádoros-műterem vitájához. In: Magyar Építőművészet 1954/1-2. 51-52. o.
  • Szabó István-kiállítás a KÉK-ben (magyar nyelven) (html). fovarosi.blog.hu, 2008. december 2. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_István_(építész)&oldid=26251803”