Szabó Ilonka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Ilonka
Életrajzi adatok
Született 1911. augusztus 18.
Budapest
Elhunyt 1945. január 27. (33 évesen)
Budapest
Házastársa Hivess Henrik
Pályafutás
Műfajok opera
Hang szoprán
Tevékenység opera-énekesnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ilonka témájú médiaállományokat.

Szabó Ilonka, férjezett nevén Hivess Henrikné (Budapest, 1911. augusztus 18.Budapest, 1945. január 27.) magyar opera-énekesnő (szoprán) volt.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zeneművészeti Főiskolán végzett. Kezdetben a budavári Mátyás-templom szólistája volt. 1934-ben debütált az Operaházban Rosinaként Rossini A sevillai borbély című operájában. 1936-ig ösztöndíjas, akkortól haláláig szerződtetett magánénekes volt. Főleg koloratúrszoprán és szubrett szerepeket énekelt.

A második világháború alatt, Magyarország német megszállása után férjével együtt részt vett az ellenállási mozgalomban, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.[1] Halálának körülményei nem tisztázottak. A legelterjedtebb verzió szerint titkos iratkézbesítés közben fogták el a nyilasok és halálra kínozták, más változat szerint Budapest ostroma idején fertőző betegség áldozata lett. Sírja a Farkasréti temetőben található [12/1–1–23].[2] Tiszteletére a Budai várnegyedben egy utca viseli a nevét.

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangját számos hangfelvétel őrzi. A magyar operaszínpad csillagai című kiadvány [3] első kötetének harmadik lemezén egy Delibes-dalt, A cadizi lányokat énekli.,

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Novák Attila: Otthon éreztem magam = Szombat 2010. február 15.
  2. A Farkasréti temető 2003-ban = Budapesti Negyed 2003. 2–4. sz.
  3. HUNGAROTON kiadás, LPX 12642. (1984)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]