Szőnyi Benjámin
| Szőnyi Benjámin | |
| Született | 1717. december 10. Alsónémedi |
| Elhunyt | 1794. szeptember 14. (76 évesen) Hódmezővásárhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | lelkész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőnyi Benjámin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szőnyi Benjámin (Alsónémedi, 1717. december 10. – Hódmezővásárhely, 1794. szeptember 14.) református lelkész.
Pályája[szerkesztés]
Szőnyi Kovács Gergely fia. Tanulmányait Monoron, Tasson, Kecskeméten és 1730-tól a debreceni kollégiumban végezte, ahol 1734. áprilisban lépett a felső osztályba. 1742-ben Hódmezővásárhelyen papnak választották. 1743. szeptembertől két évig az odera-frankfurti, majd a leideni, végül az utrechti egyetemen hallgatott teológiát. 1745. szeptemberben érkezett vissza Hódmezővásárhelyre, ahol azután közel fél évszázadon át volt lelkész. A békési egyházmegyének 1758-ban tanácsbírája, 1774-ben esperese lett, részt vett a budai zsinaton. Idős kora miatt lelkészi állásából, 1792-ben pedig az esperesiről is nyugalomba küldték.
Verses imádságait, vallásos elmélkedéseit gyűjteményekbe foglalva adta ki. Terjedelmes énekeskönyve, a Szentek hegedűje (Kolozsvár, 1762) a nyilvános istentisztelet céljaira készült. Az a cél vezette, hogy az élet és az egyház minél több alkalmára és minél többféle ember számára kínáljon éneket: gyereknek, felnőttnek, nemes- és mesterembereknek, paraszt- és cselédes gazdának, válóban lévő asszonynak éppúgy írt éneket, mint a hét napjaira, az évszakokra, az ünnepekre.
Munkái[szerkesztés]
- Imádságok imádsága. Pozsony, 1753. (Több kiadása van.)
- Kegyesség napszáma. Pozsony, 1753. (Az előbbivel együtt)
- Szentek hegedűje. (Énekek) Sz. B. H. M. V. P. által Kolozsvár, 1762. (Igen sok kiadást megért énekeskönyv; 1784-ben már tizedik kiadása jelent meg és közben egyre újabb énekekkel bővült; még 1869-ben is kiadták Debrecenben)
- Gyermekek physikája. Rollin Károly [Charles Rollin] után franciából ford. Pozsony, 1866.
- Istennek trombitája. Buda, 1790.
- Magyar halleluja vagy hálaadó ének, melly által a magyar országi augusta és helvetica confession lévő protestánsok buzgó hálaadással vallások szabad gyakorlásának megerősíttetését, melly először lett az 1780. azután az 1790. esztendőben, ország gyűlésekben meg-köszönik, az istennek, a királynak, a státusoknak és főrendeknek. Pozsony és Pest, 1791.
- Az ujtestamentomi énekek éneke. Pozsony, 1792.
Kéziratban maradtak többek közt történelmi munkái.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Négyesy László, (szerk. Beöthy Zsolt): Képes magyar irodalomtörténet (37. A XVIII. századi szépirodalom / I. Epika és vallásos líra), Budapest, 1896; (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
- Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 4. kötet. A magyaros költészet a XVIII. század második felében /A lírikus hagyományok folytatói c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
- szerk.: Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története (2. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 599–600. o.. 963 05 1641 1 2. kötet (1964). Hozzáférés ideje: 2012. november 30. Szőnyi Benjámin című alfejezet.
