Szübőtej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szübőtej, Szübetej vagy Szubutáj Behadir (mongolul Сүбээдэй, Sübeedei, klasszikus mongol nyelven Sübügätäi vagy Sübü'ätäi; 11761248) a Mongol Birodalmat megalapító Dzsingisz kán, illetve Dzsingisz utódja, Ögödej fő katonai stratégája és legeredményesebb hadvezére volt.

Több mint húsz hadjáratot vezetett, amelyek során nagyobb területet hódított meg, mint bármely más hadvezér a történelem során. Hadvezetői képességeit a találékonyság és a kiváló stratégiai képességek jellemezték. Könnyedén hangolta össze egymástól akár több száz kilométerre lévő seregek mozgatását is. Ő volt annak a haditervnek a kidolgozója, amelynek végrahajtása során egymástól több, mint ezer kilométerre lévő mongol csapatok a tatárjárás során két napon belül megsemmisítették Magyarország és Lengyelország haderejét. Ritkán szenvedett vereséget...[1]

1160 és 1170 közt született, valószínűleg az Onon-folyó (mai Mongólia) felső folyásától nyugatra. A mongolok által uriankhai néven emlegetett „erdei emberek” valamelyik törzséhez tartozott. Családja több nemzedéken keresztül összefonódott Dzsingisz kán családjával. (De nem voltak magas rangúak, bár Szübőtej apja, Kaban kovács volt, ami nagyon megbecsült mesterségnek számított.) Bátyja, Jelme is a mongol hadsereg hadvezére volt.

Apja 17 évesen adta Dzsingisz szolgálatába. Egy évtizeden belül a magas rangú katonai vezetők közé emelkedett, a főhad előtt járó négy portyázó egységet vezette. Első feljegyzett haditette Huan meglepetésszerű megtámadása és elfoglalása volt 1212-ben.

Sorsa példázza, hogy a Mongol Birodalomban a rangokat érdemek alapján adományozták. A nem a kán rokonai közé tartozó vezetők közt ő emelkedett a legmagasabbra. Dzsingisz „harci kutyái” egyikének nevezte.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nicolle, David. The Mongol Warlords, Brockhampton Press (1998), ISBN 978-1-85314-104-1.