Szölkup nyelv
A szölkup a déli szamojéd nyelvek utolsó még beszélt tagja, de olyan kis létszámú népesség használja, hogy a nyelv kihalása szinte bizonyosnak mondható. Az Ob felső és középső folyásának vidékén kb. 250 000 négyzetkilométernyi területen 1989-ben három, egymást alig-alig megértő nyelvjárásban 1716-an beszélték, és körülbelül még ugyanennyien vallották magukat szölkupnak. (A terület orosz ajkú lakossága ennek a sokszorosa.). A szölkupok magukat nem tartják egységes népnek, társadalmuk rettentő bonyolult, az északi és déli nyelvjárásokban a számontartott frátriák tagjai más és más szabályok szerint kell házasodjanak a sok szintű hagyományos házasodási osztályokból. Régebben hívták őket hibásan osztják szamojédoknak. Valójában évezredek óta már semmi közük az obi-ugor osztjákokhoz.
Nyelvükben van alanyi és tárgyas igeragozás, ami nemcsak a többi szamojéd nyelv jellemzője, hanem a magyar és a mordvin nyelvé is. A másik jellegzetesség a főnévragozásban az élő és az élettelen megkülönböztetése, ami egyetlen más uráli nyelvben sem fordul elő.
A középkor és kora újkor folyamán a szölkup volt a belső szibériai népek közti párbeszéd eszköze (lingua franca). A 20. század végén a nyelv egyik ismert kutatója volt Jevgenyij Arnoldovics Helimszkij. Nálunk Simon Kuper és Pusztay János jelentetett meg egy szölkup társalgási könyvet (Szelkupszkij razgovornik. Narimszkij dialekt, 1993).
Szölkup szavak [szerkesztés]
- aakaj - állkapocs
- esyš - lesz
- ilaš - ápolni, dajkálni
- musaš - mosni
- njimaš - szoptat
- oopty - haj
- peptej - száj
- soq - hegyfok
- šaral - kemény, erős
- tembal - savanyú, keserű
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Szölkup-angol szótár [1]
- Florian Sobanski A szölkupok egy nyelvész szemével in: (szerk. Csepregi Márta) Finnugor kalauz, 249. oldal. ISBN 963-243-813-2
|
||||||||
