Szórai Szent Nilus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szórai Szent Nilus
Nilsora.jpg
Szent Nilus 1908-as ikonábrázolása
szerzetes, apát
Születése
1433
Moszkva?
Halála
1508. május 7. (75 évesen)
Egyháza Orosz ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Ünnepnapja május 7.
Ortodox kereszténység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szórai Szent Nilus témájú médiaállományokat.

Szórai Szent Nilus, oroszosan Nil Szorszkij (oroszul: Нил Сорский), (14331508. május 7.) orosz szerzetes, teológus.

Az előkelő és gazdag Majkov család szülőttje valószínüleg Moszkvában látta meg a napvilágot. Fiatalon a Fehér-tó melletti, rendezett cenobita életéről híres monostorba lépett. Barátja lett Pajszij Jaroszlavovnak (†1501), kora egyik legkiemelkedőbb szerzetesének.

Innen útrakelve egy időre Athoszon állapodott meg, ahol elmélyedhetett a görög egyházatyák műveiben és a hészükhiaszta lelkiségben. Hazájába visszatérve a Szóra folyó közelében Athoszi mintára kis remeteséget (szkit) épített. Hozzá csatlakozó társai számára az ősi Szkétisz telepeihez hasonló remete-telepet létesített, s számukra igen szigorú regulát (Usztav) szerkesztett. Nilus szabályzata szerint a szerzetesek legfeljebb hárman élhetnek együtt, nem folytathatnak közös életet, a világgal a lehető legkevesebb kapcsolatot tarthatják. Legfőbb életszabályuk az Újszövetség, amit állandóan tanulmányozniuk kell. Nilus szerint a szerzetesi élet célja, hogy az ember eljusson a teljes belső szabadságra, s mentes legyen minden evilági gondtól. Nilus érdeme, hogy orosz földre bevezette a hészükhiaszta lelkiséget.

Részt vett az 1490-es, majd az 1503-as moszkvai zsinaton, ahol kijelentette: "A monostoroknak nem szabad sem földdel, sem falvakkal rendelkezniük. A monachusok lakjanak remeteségekben, és kezük munkájából tartsák el magukat." Állásfoglalása miatt ellentétbe került Volokalamszki József követőivel.

Monasztikus reguláján kívül 6 levele és a Lelki végrendelete maradt ránk.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 9637819622  725–726. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]