Szórócukor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svéd fahéjas csiga szórócukorral hintve
Olasz édeskenyér extrudált szórócukorral a tetején

A szórócukor (esetenként díszítő cukor) a finomított fehér cukor egyik fajtája. A kristálycukorhoz képest nagyszemű, kemény, kevésbé átlátszó, és csak magasabb hőmérsékleten olvad, tehát sütésálló. Rendszerint a cukortömbök összetörésével készül – ekkor a megfelelő nagyságú darabokat átszitálással emelik ki a darából –, de extrudálással is gyártható.

A skandináv konyhában elterjedten használják, és „gyöngycukor” (finnül: helmisokeri, svédül: pärlsocker, a többi nyelvben: perlesukker) néven illetik. Számos északi sütemény és édesség díszítő eleme, többek között a svéd bulle és chokladboll, a finn pulla, továbbá a fahéjas csiga, muffinok[1] és egyes torták[2] receptjében is helye van.

Németországban Hagelzuckerként ismerik, és hagyományosan karácsonyi édességeken és a fahéjas csigán használják. A belga konyhában a Liège-gofri, míg Frízföldön a sûkerbôle (cukorkenyér)[3] hozzávalójaként ismert.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nib sugar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.