Szóbokor

A szóbokor nyelvtani szakkifejezés, az egy szógyök köré szerveződő szavak csoportját, bokrát jelenti.

A szóbokorba szerveződő szavakat jelentésbeli és hangalakbeli hasonlóságuk kapcsolja össze. A szóbokrok egy-egy elvontabb jelentéskör köré csoportosulnak. A finom hangalakváltozások követik a jelentésváltozásokat. Így a nyelv mintegy összefüggő hálózatot képezve írja le a világot, és föltárja annak összefüggéseit.

A gyökök és szóbokraik további nagyobb csoportokba sorolhatóak. Szintén jelentés és hangalakbeli egyezések alapján beszélhetünk gyökcsaládokról, vagy más néven gyökbokrokról.

A gyökcsaládok elnevezésére, megkülönböztetésére – a hasonló gyökökből kivonva a közös nevezőt – alkotjuk a teremtő gyököket. Teremtő gyök, mivel ebből születnek a gyökök, amelyeket éppen ezért fiagyököknek is szoktunk nevezni. Valójában azonban ez a leszármazás csak elméleti, nem a szavak kialakulásának tényleges folyamatát jelzi.

Példa egy szóbokorra

Az EGY teremtő gyök szóbokrai:

• EGY gyök:
  • egy, egyetlen, egyezmény, egyed, egyén, egyedül, egység, egyenlő, mindegy, kiegyezés, elegy stb.
• EG gyök:
  • ég, egész, egészség, -eg képző: összeg (egybe összesített), köteg (egybe kötött), tömeg (egybe tömörült) stb.

A itt leírt szóbokor nem teljes, csak példa. További példákért lásd a gyök cikkét.

A szóbokor jelentősége az alternatív elméletekben

A nyelvcsaládos, hangtörvényes nyelvészet alternatíváiban a szóbokor a grimmi hangtörvények más irányú értelmezését teszi lehetővé.

Ezek szerint az eredetileg poliszemantikus szógyök a Grimm-törvénynek megfelelő hangzóváltozásokon megy át, de ezt nem időbeni, egzakt és rekonstruálható fejlődéssel teszi, hanem a lehetőségek kihasználásával (a hangzók átalakulásával) a gyök jelentését finomítja, pontosítja, esetleg elvonatkoztatja és más kifejezésekhe használja fel. Az alternatív elméletekben tehát a grimmi törvények szemantikai szerepet kapnak.

Néhány példa a szóbokrok hangtörvényes viselkedésére:

• a kör: kör-karika-kerít-kert-kerék-kerek-király-korong-korona-körte-köröm-kürt-kurta-kar-kereplő, gördül-gurul-görbe-görcs-gyűrű, húr-hurok-horog-hordó-hurka - eddig a szókezdő hang grimmi változatossága. Azonban ettől eltérő hangváltozás is megfigyelhető ugyanebben a szóbokorban: a far, forog, ferde, fúr, pörög, pereg szavak szintén körmozgással, vagy köralakkal kapcsolatos szavak.

E szóbokor kifejezetten nemzetközi (vándor) szógyökre épült: Kör (ahol a jelentés nincs kiírva, ott kör) – sumér ḫ.r (poliszemantikus, egyik jelentés-csoportja kör, körbe, stb.), gur, kur (= hajlít, görbít, teker), gar és kar (= bekerít, keret), kurkur (= görbít, görbület), héber kikkar (= korong), etruszk carsi (= korsó), perzsa gard (= körforgás), óind čŗt-kŗt (= fonni és csomózni), tibeti khor, khorlo (= kerék), tadzsik gurd, görög kirkosz (= kör, karika), gurosz (= kerek, guruló) és gyro (= teker, csavar), kyrte (fonadék), latin circulus és circum (körben, valamint corona, carica, curvus, gyrus, cratus, stb.), currit (= keresztül), currus (= szekér – „kerekes”), gurges (= görgeteg), gót gard (= karám), angol circle (továbbá car, curved, stb), német Kreis, Schraube (= csavar), ófelnémet Gurtil (= öv) és Hurd (= fonadék), orosz krug, török küre (= gömb és tekerle (= kerék), ujgur xar, osztják korek (= kerek), finn keri (= kerület) kiereä (= kerek), vogul ker (= körüljár), mongol kürdü, gurbaji (= tekeredik, csavarodik, görbül)

Források

• P. Anton Deimel: Šumerisches Lexikon, 1928/'30/'32/'33/'47. Róma: http://terembura.uw.hu/deimel/deimelkezd.html
• P. Anton Deimel: Akkadisches-Šumerisches Glossar, 1937. Róma
• P. Anton Deimel: Šumerisches-Akkadisches Glossar, 1934. Róma
• René Labat: Akkád epigráfia, 1952. Párizs
• Wolfram von Soden: Akkadisches Handwörterbuch, 1965. Wiesbaden
• Arno Poebel: Grundzüge der Sumerischen Grammatik, 1923. Rostock
• Adam Falkenstein: Grammatik der Sprache Gudeas v. Lagaš, 1949-50. Róma