Szép hegyisáska
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Arcyptera fusca (Pallas, 1773) |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szép hegyisáska témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szép hegyisáska témájú médiaállományokat. |
A szép hegyisáska (Arcyptera fusca) a rovarok (Insecta) osztályának az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjéhez, ezen belül a sáskák (Acridoidea) öregcsaládjához és a sáskafélék (Acrididae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A szép hegyisáska Európában szigetszerű foltokban fordul elő. Korábban gyakoribb volt.
Megjelenése [szerkesztés]
A szép hegyisáska kis termetű (a hím 23-36 mm, a nőstény 29-40 mm hosszú), rövid csápú sáskaszépség. A harmadik láb combjának alsó széle piros, a térd fekete, a hátsó lábszár sárga rajzolatú. Ezen ismertetőjegyek alapján a többi sáskától megkülönböztethető és egyértelműen meghatározható.
Életmódja [szerkesztés]
A rovar üde hegyi erdőkben és réteken, 1000 méter magasságig megtalálható. A szép hegyisáska úgy cirpel, hogy a hátulsó comb belső oldalán húzódó hosszanti hanglécet elülső szárnyának egyik erősen kiugró hosszanti eréhez dörzsölgeti; más sáskákhoz viszonyítva ez lényegesen egyszerűbb módja a cirpelésnek. „Cik” hangja, a szöcskék zenéjénél kevésbé tiszta csengésű. A röpképtelen nőstények ösztönösen reagálnak a helyes hangra. Mivel ugyanabban a biotópban sok más sáskafaj is él, a nőstényeknek pontosan ismerniük kell a fajra jellemző hangot, hogy a hamis partnerrel való találkozást elkerüljék.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
