Szélrózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Jorge de Aguiar térképére (1492) festett szélrózsa másolata
Szélrózsa Meister Elucidarius Népkönyvének 1559-es kiadásában
Szélrózsát ábrázoló térburkolat a nagy földrajzi felfedezések emlékműve előtt (Portugália, Lisszabon)
A Fresno Air Terminal repülőtér (Kalifornia, Fresno) szélirányrózsája
A New York-i LaGuardia repülőtér szélirányrózsája

A szélrózsa (szélskála) a szélirányok jelölésére használt skála — a szél iránya az az irány, amerről a szél fúj.

Szerkesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A látóhatár körét a négy fő égtájnak megfelelően négy egyenlő részre osztjuk fel. A fő világtájak szögfelezőiben helyezzük el a melléktájakat:

  • északkelet,
  • délkelet,
  • délnyugat,
  • északnyugat.

Az így kapott nyolc égtáj szögfelező a másodrendű világtájak:

  • észak-északkelet,
  • kelet-északkelet,
  • kelet-délkelet,
  • dél-délkelet,
  • dél-délnyugat,
  • nyugat-délnyugat,
  • nyugat-északnyugat,
  • észak-északnyugat.

Beosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meteorológiai szakirodalomban az égtájakat általában angol kezdőbetűikkel rövidítik vagy számokkal kódolják 02-től (észak-északkelet) 36-ig (észak) az óramutató járása szerint kettesével emelkedő sorrendben.

Szélirányrózsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egy-egy helyen a különböző irányú szelek relatív gyakoriságait bemutató kör alapú csillagdiagramok a szélirányrózsák.

A művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a szél irányát hagyományosan iránytűvel határozták meg, a szélrózsát rendszerint a tájoló lapjára festették fel. A térképek tájolását is hagyományosan a lap sarkába festett szélrózsával jelölték. Idővel egyre díszesebben cirkalmazták, mitikus szörnyek, stb. ábrázolásaival díszítették, míg végül többé-kevésbé önálló művészeti motívummá vált.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szélrózsa témájú médiaállományokat.
  • Természettudományi lexikon VI. (Sz–Z). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 81–82. o.
  • Magyar nagylexikon' XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 593. o. ISBN 963925715X  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]