Széll Ákos
| Széll Ákos | |
| Született | 1845. szeptember 14. Hódmezővásárhely |
| Elhunyt | 1903. június 4. (57 évesen) Buziás |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gyenes Mária (1847-1924)[1] |
| Foglalkozása | ügyvéd, közjegyző, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1892. december 13.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Ákos (Hódmezővásárhely, 1845. szeptember 14. – Buziás, 1903. június 4.) ügyvéd, közjegyző és országgyűlési képviselő, Széll Farkas jogász és Széll Lajos orvos testvére.
Élete[szerkesztés]
Dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Sámuel református lelkész és nagybesenyői Bessenyey Anna fia. Tanulmányait szülőhelyén, majd a pesti egyetemen és a nagyváradi jogakadémián végezte. Itt Teleszky István ügyvédi irodájában volt gyakorlaton. Az ügyvédi oklevelet 1868 márciusában szerezte meg s egy évig Makón ügyvédkedett. 1867-ben Csanád vármegyénél tiszteletbeli aljegyző, 1869-ben első aljegyző, 1870-ben főjegyző lett és e hivatalát 1876-ig viselte. Ekkor ügyvédi irodát nyitott Makón, azonban folytatta a közigazgatás minden ágában működését, a megyénél folytonosan tagja volt a közigazgatási bizottságnak, az állandó választmánynak alelnöke. Makó városánál az iskolaszéknek közel 20 évig elnöke volt; a református egyháznál presbiteri, egyházmegyei, főjegyzői, tanácsadói és egyházkerületi képviselői tisztet viselt. Az aradi és csanádi egyesült vasutak kezdeményezésében és létesítésében részt vett és annak jogtanácsosa volt. A képviselőháznak 1887-ban lett először tagja, azután a nagylaki (Csanád megye) kerületet mint szabadelvűpárti képviselte 1892-ig. Ekkor szegedi királyi közjegyzőnek nevezték ki.
Költeményeket írt az 1860-as évek elején a Vasárnapi Ujságba, a Hölgyfutárba (1864. II. 14., 21. sz.); cikke a Balaton-Füredi Naplóban (1861. 16. sz. Emlékbeszéd Petőfi Sándor felett Marosvásárhelyt); Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Alapította és szerkesztette Csanád megyében az első hírlapot, a Maros című hetenként kétszer megjelent politikai lapot) 1870. október 2-tól 1872 végéig és 1878-tól ismét Makón.
Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]
1870. szeptember 30.-án feleségül vette Gyenes Máriát (1847-1924), Gyenes István (1815-1884)[2] és Miller Terézia lányát.[1] A házasságukból született:
- Széll Erzsébet (1880 - † ?)
- Széll Ákos (1883 - 1935)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk[szerkesztés]
- Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár-Móra Ferenc Múzeum, 1992.
- Nemes családok. (Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede). Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Új Országgyűlési Almanach 1887-1892. Szerk. Sturm Albert. Bp., Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
- Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.