Szélhajtó küsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szélhajtó küsz
Szélhajtó küsz.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Alburninae
Nem: Alburnus
Faj: A. alburnus
Tudományos név
Alburnus alburnus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szélhajtó küsz témájú kategóriát.

A szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) gyakori keszegféle. Köznyelvi elnevezése:: sneci, lamni, mecse, ökle, bökle, fűzfahal, huszárkeszeg.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a déli félszigetek kivételével mindenütt honos, folyókban, tavakban egyaránt. Vízfelszíni hal.

Alfaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teste nyúlánk, oldalról lapított, szája felső állású. Háta csillogó kékeszöld, oldala, hasa ezüstösen csillogó, úszói közül a hát- és farokúszó szürke, a többi fehér. Az úszók töve pirosas.

Növekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törpe hal. Az első évben 3-6, a 2. évben 6-11, a 3. évben 9-15, a 5. évben 13-19, az 5. évben 15–20 cm nagyságú. A 20 cm-es példány már ritka.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Planktont, élőbevonatot, rovarokat, lárvákat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áprilistól júniusig egyedenként változóan több szakaszban ívik. Kövek vagy a parti növényzet közé, csoportokban rakja ikráját a néhány cm-es vízbe. 2-3 évig ivarérett. Ikrája 1-1,2 mm átmérőjű. Nőstényenként 1000-1500 darabot rak évente.

Gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemes ragadozók fontos, kárt nem okozó táplálékhala. Pikkelyeiből gyöngyházfesték készíthető (guanidin-kristály szuszpenzió).

Horgászati jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömeges előfordulása miatt fontos, de nem túl ellenálló csalihal. Csontkukaccal, házi léggyel fogják elsősorban. Fogása nem esik korlátozás alá.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]