Széleslábú szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Széleslábú szitakötő
Platycnemis pennipes LC0152.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlő szárnyú szitakötők
(Zygoptera)
Öregcsalád: Coenagrionoidea
Család: Széleslábú szitakötők
(Platycnemididae)
Nem: Platycnemis
Faj: P. pennipes
Tudományos név
Platycnemis pennipes
(Pallas, 1771)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Széleslábú szitakötő témájú kategóriát.

A széleslábú szitakötő vagy levéllábú szitakötő (Platycnemis pennipes) a rovarok (Insecta) osztályának a szitakötők (Odonata) rendjéhez, ezen belül az egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera) alrendjéhez és a széleslábú szitakötők (Platycnemididae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Platycnemis pennipes (male) (5).JPG

A széleslábú szitakötő elterjedési területe Európa, de a sarkkörtől északra, valamint az Ibériai-félszigeten hiányzik. A síkságokon gyakori, a hegységekben ritkább. Magyarországon közönséges.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A széleslábú szitakötő 3,5 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 4,5 centiméter. A hím világoskék, a nőstény világos zöldessárga vagy krémszínű. A légivadászokhoz (Coenagrionidae) nagyon hasonló, lábának sajátos felépítése alapján jól felismerhető: a második és harmadik lábszár kifejezetten lapos, kiszélesedett (a faj neve erre utal), szélén hosszú szőrökkel. A szárnyjegy hossza 1 cellányi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A széleslábú szitakötő kisebb-nagyobb tavak és lassú folyású vizek mentén él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek május közepétől szeptember közepéig cikcakkban repkednek a víz fölött, ezzel hívják magukra a nőstények figyelmét. Peterakás közben a hím, amely három hegyes potrohfüggelékéről jól felismerhető, a nősténnyel összekapcsolt állapotban marad. A széleslábú szitakötő petéit szívesen rakja a sárga vízitök (Nuphar lutea) virágainak kocsányára. A lárvák áttelelnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]