Szélcsendes-szigetek (Társaság-szigetek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szélcsendes-szigetek
Bora Bora
Bora Bora
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Tengerentúli terület  Francia Polinézia
Legnagyobb település Uturoa
Népesség
Teljes népesség 33 184 fő (2007) +/-
Népsűrűség 84 fő/km²
Uturoa népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Csendes-óceán
Terület 395 km²
Legmagasabb pont Tefatua (1017 m)
Elhelyezkedése
Leeward Islands (Society Islands) topographic map-fr.svg
Szélcsendes-szigetek (Csendes-óceán)
Szélcsendes-szigetek
Szélcsendes-szigetek
Pozíció a Csendes-óceán térképén
d. sz. 17° 31′ 60″, ny. h. 149° 49′ 59″Koordináták: d. sz. 17° 31′ 60″, ny. h. 149° 49′ 59″

A Szélcsendes-szigetek vagy Szél alatti szigetek (franciául Îles Sous-le-vent, tahitiul Fenua Raro Mata’i) a francia polinéz Társaság-szigetek nyugati csoportja, Franciaország tengerentúli területeinek a része a Csendes-óceán közepén. A terület a Teraina-szigetektől (Kiribati része) délre, a Cook-szigetektől keletre és az Ausztrál-szigetektől északra (szintén Francia Polinézia része) északra fekszik. Területe 395 km², lakosság 33 000 fő.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek többsége sziklás, hegyes, vulkanikus kőzetű. Magasan a hegyekben is találhatók korál ágyak. A láva különböző formákban fordul elő, akár szilárd folyamként is. A vulkanikus aktivitás már olyan régen megszűnt, hogy a krátereket szinte teljesen eltüntette már az erózió.

Raiatea szigetén – ami a szigetcsoport legnagyobb tagja – található a terület legnagyobb települése és egyben fővárosa, Uturoa, illetve a legmagasabb pont, az 1017 méter magas Tefatua-hegy.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szél alatti szigetek térképe (Manuae, Maupihaa és Motu One nélkül)

A szigetek nyugati része egy három tagból álló atollcsoportot képez:

  • Manuae, más néven Szicília Atoll,
  • Motu One atoll, más néven Bellinghausen, és
  • Maupihaa atoll, más néven Mopelia.

A keleti részén hegyes szigetekből álló szigetcsoport található:

  • Maupiti (tahiti neve Maurua),
  • Tupai atoll (tahiti neve Motu Iti),
  • Bora Bora (tahiti neve Vava'u),
  • Tahaa (tahiti neve Uporu),
  • Raiatea (tahiti nevei Havai és Ioretea), valamint
  • Huahine (tahiti neve Mata'irea). Ezen felül Huahine magas dagálykor két szigetre osztódik, északon a Huahine Nui („nagy Huahine”) és délen a Huahine Iti („kis Huahine”) sziget lesz belőle.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növényvilágot főleg kenyérfa, csavarpálma és kókusz pálma jelenti. A korlátozott számú állatvilág vaddisznókból, patkányokból és kisméretű gyíkokból áll. Néhány édesvízi hal is megél a szigeteken található patakokban, azonban lényegesen jelentősebb a szigeteket körbezáró korall zátonyok halvilága.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első európai ember, aki a szigetekre tévedt James Cook kapitány volt 1769. április 12-én, a brit felfedezések idején, amikor a a Vénusz bolygóátvonulását vizsgálták. Az első utazás alkalmával (később még egy alkalommal járt a szigeteken) nevezte el a Szél alatti szigeteket Társaságnak, az angol Royal Society tiszteletére, akik az expedíció fő támogatói voltak. Azután, hogy Franciaország Tahiti protektorátusa lett 1840-ben, a britek és a franciák aláírták a Jarnac egyezményt 1847-ben, amelyben kinyilatkozták, hogy Raiatea, Huahine és Bora Bora királysága független maradhat mindkét hatalomtól. Azt is tartalmazta az egyezmény, hogy a szigetcsoport felett nem uralkodhat egy uralkodó. Franciaország végül megszegte az egyezményt és számos helyi ellenállás és konfliktus után gyarmati birodalmához csatolta a szigeteket 1888-ban (a Szél felőli szigetek után nyolc évvel). Az ú.n. Szél alatti háború 1897-ig tartott.[1][2]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatásilag a Szél felőli szigetek Francia Polinézia öt nagy közigazgatási egységéből az egyik (subdivision administrative des Îles Sous-le-vent). Földrajzilag ez a terület megegyezik a Szél felőli szigetek választási körzettel (circonscription des Îles Sous-le-vent). Ez Francia Polinézia 6 választási körzetei közül az egyik.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus jelenti a szigetek gazdaságának oszlopát. Mezőgazdaságból származó termékeik a kopra, a cukor, a rum, a gyöngyház és a vanília.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]