Ürülék
|
|
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Az ürülék vagy latinosan fécesz (faeces) az állati vagy emberi emésztés végbélen keresztül távozó végterméke.
Tartalomjegyzék |
Elnevezései[szerkesztés]
Az állati ürülék neve általában bélsár; a mezőgazdaságban felhasznált, elsősorban növényevő állatoktól származó ürülék a trágya, a vadászok hagyományosan a latin excrementum szót használták rá. Az ürülék tudományos-orvosi elnevezése az embernél széklet, fekália (fecalia), emberi ürülék, emberi végtermék. Semleges (se nem túl tudományos, se nem túl gyerekes vagy durva) köznapi kifejezés magyarul nem létezik.
Emberi ürülék[szerkesztés]
Embereknél az egyén és a körülmények függvényében 2-3 naponta egytől napi több alkalomig történhet székelés. Az ürülék megkeményedése a rutinművelet megnehezedését és meghosszabbodását okozza, ez a székrekedés.
A széklet kinézete, mérete, színe, állaga és szaga nagy változatosságot mutat, elsősorban a táplálék és az egészségi állapot függvénye. Normálisan félkemény, nyálkás felszínnel. Barna színét az epével ürült bilirubin bomlástermékei, legfőképpen a szterkobilin okozza. A bilirubin az elpusztult vörösvértestekből kiszabaduló hemoglobin bomlásterméke.
Újszülötteknél az ürülék kezdeti sárgászöld színe a meconium hatása. Amíg az újszülött szopik, világossárgás marad, és szaga sem kellemetlen mindaddig, amíg a baba el nem kezd nagy számban más ételeket is enni. Végül elnyeri ismerős barna színét.
Életünk folyamán számos különböző fajtájú ürülékkel találkozhatunk. A zöldes szín az ürülék beleinken keresztüli gyors áthaladásának vagy nagy mennyiségű kék vagy zöld táplálék bevitelének a következménye. Az ürülék agyagszerű megjelenése a bilirubin hiányát jelzi.
Szag[szerkesztés]
Az ürülék visszataszító szaga bakteriális működés következménye. A kén-hidrogén mellett a bélflóra számos kén-, nitrogén- és foszfortartalmú szerves vegyületet is előállít, főként indol-, szkatol- és tiolvegyületeket, melyek közös tulajdonsága a penetráns szag. Ezek az anyagok a bélszélben is megtalálhatóak. Az élelmiszerek egyes illatos adalékanyagai, például fűszerek hozzájárulhatnak az ürülék végső szagának a kialakításához. Számos kereskedelmi termék létezik az ürülék szagának az enyhítésére. Az ürülék szaga valószínűleg azért erősen riasztó az emberek számára, mert érintése vagy fogyasztása fertőzést okozhat.[1] Egyes koprofág állatok és személyek számára az ürülék vonzó is lehet.
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Olvasmányok[szerkesztés]
- Werner Pieper: Kakadémia. Az emberi ürülék kultúrtörténete (Háttér, 1997) ISBN 963-8128-24-0
- Dominique Laporte: History of shit (A széklet története) (MIT Press, 2000) ISBN 0-262-12225-1 (angolul)
Irodalmi művek[szerkesztés]
- Gvadányi: Rontó Pál, elbeszélő költemény (1793).
- Michel de Ghelderode: Pokoli pompa, színmű (1937).
- Salvador Dali: Egy zseni naplója, avantgarde önéletírás (2009).
- Deme Zoltán: Türannia, fekete komédia (2009).
Filmek[szerkesztés]
- Pier Paolo Pasolini: Salo, avagy Szodoma 120 napja (1975).

