Székely jelpárhuzamok a Szent Koronán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Varga Géza felismerése szerint a Szent Koronát 531 táján készítették a mervi oázisban (ma Irán), a szabírhunok nesztoriánus vezetője számára. Elméletét a forrásokban ránk maradt egyértelmű híradásokon, a stíluspárhuzamokon és hasonló megfontolásokon túl arra is alapozza, hogy a koronán székely írásjelek párhuzamait találjuk, amelyeket az akkor a tájon uralkodó hunok is használtak. Ezek a jelek genetikus kapcsolatban vannak a kereszténység előtti ősvallás jelképeivel, amelyek közül többet átvett a kereszténység is.

A felfedezés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona nem csak latin és görög, hanem székely írásjelekkel rokonítható jeleket is tartalmaz - ezeket azonban három ok miatt nem vizsgálták korábban. Egyrészt nem alkottak folyamatos sorokat, ami megnehezítette az írásként való értelmezésüket. Másrészt e jelek díszesebbek is a szokásos latin jeleknél, ezért könnyen vélhették őket puszta díszítésnek. Csak a világmodellek jeleinek feltárása, olvasási (megértési) módjuk tisztázása és az írás fogalmának pontosítása vezetett el a Szent Korona harmadik jelrendszerének azonosításához és elolvasásához.

A Szent Korona pártájának Krisztus-zománcán, a térden lévő jelekre Ludvig Rezső koronakutató ötvös[1] hívta fel Varga Géza figyelmét. Mint arra Ludvig Rezső rámutatott, a Szent Korona pártáján, a Krisztus-zománc térdén lévő rekeszrajzolatokat semmilyen ötvöstechnikai szempont nem indokolja, ebből következően azok jelek lehetnek. Ludvig Rezső kérésének megfelelően Varga Géza tisztázta a mondott jelek értelmét és ő azonosította őket a székely írásjelekkel is. Átvizsgálta a Szent Korona és általában az uralmi jelvényegyüttes jelkészletét is, ahol ugyanezt a jelkészletet találta. Ezt követően fejtette ki A magyarság jelképei c. kötetében azt az általánosan megfogalmazott tételt, miszerint a magyarság legfontosabb jelképei szorosan kötődnek a székely írás jeleihez.[2][3]

Székely jelek a magyar uralmi jelvényeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Géza szerint a magyar uralmi jelvényeken (a Szent Koronán, a jogaron, a koronázási paláston, az országalmán és a címerben) összesen 17 székely rovásjel párhuzama található meg. Egy Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás szerint a jelek hasonlósága nem a véletlennek, hanem a genetikai kapcsolatnak (a jelrendszerek származási kapcsolatának) köszönhető.[4] Ezt a jelek egykori ősvallási jelentése magyarázza meg: eredetileg szójelek voltak és a hozzájuk kötődő ősvallási hiedelmek legitimálták az uralkodóház hatalmát.[5][6] A hun eredetű magyar uralkodó dinasztia az uralmi jelvényeit és a rajtuk lévő jeleket is a hun időkből örökölte. Ennek köszönhető, hogy nem csak a Szent Korona szerkezete hasonló a szibériai sámánkoronákéhoz, hanem a koronázó palást jelrendszere és képszerkezete is azonos a szibériai sámánköpenyekével.[7] Ezért a dinasztia akkor is ragaszkodott a hagyományos jelekhez, amikor a kereszténységet - hun-szabír előzmények után - államvallássá tette.

Mindezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar uralmi jelvényeken szükségképpen jelennek meg a székely jelek hieroglifikus (szójelekként használt, ősvallási jelentőségű) párhuzamai. E jelvények ugyan különböző korokban készültek, a készítőik mégis mindig figyelemmel voltak a hun korból örökölt jelképekre, amelyek egy ősi állameszme képviselői. A jelek által képviselt gondolati rendszer később a koronaeszmében lett összefoglalva. A magyar koronaeszme a Szent István korabeli Európában páratlanul demokratikus, és csak a sztyeppi katonai demokrácia viszonyai közepette születhetett meg. A katonai demokrácia ma is korszerű értékrendje e hun jelek segítségével vált a középkori magyar királyság állameszméjének egyik meghatározójává.

A székely jelek előzményét - régészeti leleteik tanúbizonysága alapján - használták a szkíták és a hunok is, sőt e jelek kimutathatók egy Krím-félszigeten előkerült szkíta aranykoronán, a kubánvidéki hun kettőskeresztben (amely a feltételezések szerint egy diadém jelképe volt) és az alucsajdengi hun koronán is. Ebből következően a koronákon viselt jelek divatja azonos volt a szkíta, a hun és a magyar uralkodócsaládoknál, a magyar uralkodóház alkotmányos rendje a sztyeppi állameszmét képviselte a középkori Európában.

Székely jelek a Szent Koronán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona szerkezetében, valamint az aranyból és zománcképekből álló díszítésében találunk olyan jeleket, amelyek a székely jelekkel (a klasszikus székely írásjelek hieroglifikus elődeivel) azonosíthatók. Olvasási módjuk a kőkori eredetű világmodellek jeleinek olvasásmódjával rokon. Ez azt jelenti, hogy nem folyamatos és hosszú, hanem csupán egy-két szóból álló rövid szövegeket lehet fonetikusan azonosítani és elolvasni a koronán. Olvasás helyett inkább a fonetikus jelképek megértéséről, a koronát és a jeleit jól ismerő emberekben a Szent Korona láttán kialakuló összbenyomás keltéséről lehet szó. Az uralmi jelképeinken (köztük a Szent Koronán) található székely rokonságú jelek megtekinthetők a székely írás rétegeit bemutató táblázatok egyikén:[8]

A Föld szójele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona felülnézete a körbe zárt kereszt, amely a székely írásban az "f" (Föld) jele, a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében is "Föld" jelentésű. A Föld szakrális középpontját, a Teremtés helyszínét, az Éden térképét (az egy forrásból négy irányba induló szent folyókat) ábrázolja. Az Éden a Teremtés helyszíne, az Isten lakhelye, ahonnan az isteni rend és az életerő - a szent folyók vizével jelképezetten - szétterjed. E jelekből kialakított térképnek több képszerű változata ismert a magyar népművészetben és a világ mandaláiban. A Szent Korona a népmeséinkből és az antik mitológiából ismert bűvös erejű tárgyak rokonságába tartozik: a közemberből képes isteni megbízatást teljesítő szakrális uralkodót teremteni. A Szent Korona a benne foglalt jelek segítségével a korona viselőjét isteni szerepkörbe emeli és a Teremtés munkájának folytatására kötelezi azáltal, hogy a világ isteni középpontjával azonosítja. A Szent Korona szerkezete azért hasonló a szibériai sámánkoronák szerkezetéhez, mert valamikor a sámáni és uralkodói feladatokat egyetlen személy, a szakrális uralkodó látta el.

Az Ég szójele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szent Korona szemből nézete az "eget alátámasztó fa" ábrázolási konvenció egyik megjelenítése, amely a székely írás "g" (ég) jelével is rokon. A szemből nézetben az eget alátámasztó fa szerepét betöltő keresztpánt-szakasz alján és tetején egyaránt faábrázolásokat találunk Krisztus mellett. Ezek a társítások arra az ősvallási meggyőződésre építenek, amely szerint az égig érő fa (a Tejút) azonos az Istennel (az ősvallás fiúistenével). A korai keleti kereszténység az ősvallás fiúistenének szerepében ábrázolja Jézus Krisztust. Az elterjedt ábrázolási konvenció azt fejezi ki, hogy a fa (az Isten) tartja a fejünk felett az eget, ezáltal megmentve a világot a pusztulástól. A koronán ez a kép azt fejezi ki, hogy magyar uralkodó ugyanezt a feladatot vállalja, e feladat végrehajtása érdekében az Istentől kapta a megbízatását.

A jó "folyó" szójele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztpántszakaszok kacskaringó alakú filigránjai a székely írás "j" (jó) jelének hieroglifikus előképei. A jó szavunk egykor "folyó" jelentést is hordozott. A jel égig csapó hullámtarajt ábrázol s azt jelzi, hogy a keresztpántszakaszok a szent folyóknak felelnek meg, amelyek az ősvallási világkép szerint vizüket az Istennel azonos Tejútból kapják. Istenünk egyik állandó jelzője ezzel összefüggésben a jó, amelyet Ipolyi Arnold szerint még az őshazából hoztunk magunkkal.[9] A kacskaringó alakú jel megtalálható a Krisztus-zománcokon is. A párta Krisztus-zománcán a térdeken (ahol a Jóma ligatúra eleme). A felső Pantokrátor képen a kereszt miatt nehezen látható, itt Krisztus kezében vannak a kacskaringó alakú "jó" szójelek. Ezek az Isten jó jelzőjére és a szent folyókra utalnak, amely az életet és a törvényeket juttatja el az Istentől a világ négy tájára. Berecki Zoltán szerint ama kötélből font korbácsról van szó, amellyel Jézus kiverte a templomból a kufárokat.

Az ország szójele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az abroncson lévő, hegyeket ábrázoló áttetsző pártadíszek az "ország" szójelei. Égi országokat jelképeznek. Azért áttetszőek, mert a régiek az eget üveghez, vagy jéghez hasonló kőből állónak gondolták. Ez a szép jel a sumer írás hármashalom alakú "hegy, ország" szójelének és a magyar heraldikából (például Dürer címeréből) ismert "ország" jelnek a megfelelője. Hasonló, hármashalom alakú jel található a magyar címerben is.

Du/Dana isten szójele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona boltozatán lévő keresztet keresztény jelképnek tekintik, azonban a kereszténység megjelenése előtt is istenjelkép volt. A Mediterráneum írásrendszereiben a kereszt és az X azért jelöli a "t", vagy a "d" hangot, mert az istent jelölő szavak az írást megteremtő korai kultúrákban e két hanggal kezdődnek (vö. sumer dingir "Isten", türk tengri "Isten", kínai tien "Isten, ég", etruszk Tin "a főisten neve", latin deus "Isten" szavakkal; valamint hogy ugyanez a gyök szerepel a hatti/hettita Estan napisten nevében és a magyar isten szóban is!). Ezzel összefüggésben a székely írásban a kereszt a "d" (Du/Dana isten) jele, amely az Éden négy szent folyóját ábrázolja.

A kereszt megtalálható hun felülnézeti világmodellek isteni középpontjának jeleként is; amiből nyilvánvaló, hogy a számukra készített Szent Korona keresztjét a hunok régen ismerték és az Isten jelképének tekintették.[10]

Az istennév Du alakváltozata előfordul az isteni triász nevében, amely Anonymusnál Enedubeliánus vezér nevében maradt ránk. A Dana változat az erdélyi "Dana verjen meg!" mondásban őrződött meg. Ugyanerre az istennévre vezethető vissza a kelet-európai folyónevek egy része (Duna, Don stb.) is, (a görög történetírók feljegyezték, hogy a szkíták a folyóikat a folyó istene miatt tisztelték).

A kereszt a székely rovásírás emlékei között a székelyderzsi rovásírásos téglán a Du/Dana ten "Du/Dana isten" ligatúrában szerepel.[11][12] A ligatúra párhuzamát megtaláljuk a Yazilikajai hettita sziklapantheonban is. Az újabban luwiai írásnak nevezett hettita hieroglif írást 19 jelpárhuzam köti a székely íráshoz - tehát az egyezés nem a véletlennek, hanem a kultúrák és a jelképek rokonságának köszönhető.

A Jóma ligatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona abroncsán lévő Krisztus (Pantokrátor) kép térdén láthatóak a ligatúrák

A Szent Korona abroncsán lévő Krisztus kép térdén látható ligatúrákra Ludvig Rezső koronakutató ötvös figyelt fel. A kacskaringó alakú hullámot és hegyeket ábrázoló két jelet Varga Géza azonosította a székely írás jó és magas szójelével. A ligatúra hangalakját a Jóma isten neveként oldotta fel.[13] A ligatúra a magasba vezető folyóra utal, Jézust az égbe vezető úttal (a Tejúttal) azonosítja.

A ligatúrát azért tették Krisztus térdére, mert az ősvallási elképzelés szerint az első ember csontjaiból lettek a hegyek. A kereszpánt-boltozat tetőpontján lévő Krisztus-zománcon a Tejútra utaló kacskaringó ugyanezen megfontolásból került a vállra.

A Jó sarok ligatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Korona Szent György zománcának könyökén a Jó sarok ligatúra található. A sarok "úr Óg" szó az Ószövetségben említett Óg király nevéből alakult ki, akit a görögök Heraklészként ismertek és a szkíták ősapjának tartottak. A jelforma Héraklész oszlopait (a világ sarkain található, égbe vezető hegyeket) ábrázolja. A jelet ugyanazon ősvallási képzetnek megfelelve tették Szent György könyökére, amiért a Jóma ligatúrát az abroncs Krisztusának térdére, a jó jelet pedig a keresztpánt Krisztus-zománcán a vállra.

A sarok szójel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párta Krisztus-zománcán a palást bal (szív fölötti) mezőjében megtaláljuk a sarok szójel archaikus változatát, amely a székely írás "s" (sarok) jelének többszörözése. A világoszlopot, a kozmosz forgástengelyét ábrázolja egymás fölé tornyosuló hegyek képében. Ez az ábrázolás az égbe vezető út egyik jelképe. Azt fejezi ki, hogy Jézus Krisztus az ég és Föld közötti közvetítő szerepét látja el. Hasonló sarok jelképet szibériai sámánköpenyeken is találunk.

Miért szent a Szent Korona?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a kérdést többen feltették és különféle válaszok is születtek rá, amelyek azonban nem lehetnek alaposak a Szent Koronába épített székely hieroglifák figyelembe vétele nélkül. A királyi ékszert a jelei teszik beavató koronává, a ma ismert koronák között egyedivé és szentté. E jelek írják le az uralkodó és a Teremtő kapcsolatát; valamint az uralkodóra háruló és az általa vállalt szent feladatokat: a területből ország, a tömegből nemzet alkotását.[14]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ludvig Rezső honlapja
  2. Varga Géza: A Szent Korona. In: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999:169.
  3. Varga Géza: A Szent Korona készítésének ideje, helye és alkalma
  4. Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei. In: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993:189.
  5. Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai Enciklopédia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.
  6. Berze Nagy János: Az égigérő fa. Pécs, 1958. (A magyar ősvallás legfontosabb témájáról, az Istennel azonos égigérő fával (Tejúttal) kapcsolatos ősvallási hiedelmekről tájékoztat.)
  7. Varga Géza: Szibériai sámánköpenyek és a koronázó palást hasonló jelrendszere
  8. Varga Géza: A székely írás rétegei és párhuzamai táblázatokban (a táblázatok közül az egyik az uralmi jelvényeinken lévő székely-azonos jeleket mutatja be)
  9. Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1854.
  10. Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2010. 15. oldal. A hun keresztek közepén látható "lyuk" jel (amely a sumer írásban a "kút, forrás" szójele) világosan utal arra, hogy a hunok a keresztet az egyetlen lyukból (forrásból) négy irányba tartó folyók jelképének tartották.
  11. A székelyderzsi felirat egy másik olvasata
  12. Varga Géza: A székelyderzsi rovásírásos tégla
  13. Varga Géza: Az Éden írása (a magas jelnek azonban balra kellene mutatnia, ezért az azonosítás bizonytalan; lehet a kő jele is; ez esetben a ligatúra olvasata: jó kő)
  14. A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban (Az egyik táblázat a Szent Korona és a székely írás jeleit veti össze)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]