Szász Károly (költő, 1829–1905)

	Szász Károly
	a Dunamelléki református egyházkerület püspöke
	Az idős Szász Károly portréja a Vasárnapi Ujságból (1898)
Született	1829. június 15.; Nagyenyed
Elhunyt	1905. október 15. (76 évesen); Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Felekezet	protestantizmus
	Püspökségi ideje; 1884 – 1903
Előző püspök	Következő püspök
Török Pál	Baksay Sándor
	Szász Károly aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Károly témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a költő és református püspök Szász Károlyról szól. Hasonló címmel lásd még: Szász Károly (egyértelműsítő lap).

Szemerjai Szász Károly (Nagyenyed, 1829. június 15. – Budapest, 1905. október 15.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1884-től 1903-ig, emellett költő, drámaíró, műfordító, esztéta, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Szász Károly (1865–1950) politikus, irodalomtörténész és Szász Béla (1868–1938) jogász, költő, műfordító apja. Szász Domokos (1838–1899) testvére volt, akit erdélyi püspökké választottak.

Élete[szerkesztés]

Apja Szász Károly matematikus és államférfi volt. A gimnáziumot Nagyenyeden végezte, majd Kolozsváron tanult tovább. 1848-ban amikor édesapját vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki, a pesti egyetemen mennyiség- és hittudományi előadásokat hallgatott. 1849-ben apjával együtt menekült Debrecenbe, ahol egy ideig az apja vezetése alatt álló vallás- és közoktatásügyi minisztériumban fogalmazó volt, azután pedig utászként szolgált a honvédseregben. A szabadságharc után Tiszaroffon a Borbély-családnál talált menedéket; 1850 tavaszán Bejébe a Szentmiklóssy-családhoz ment nevelőül. Közben magánúton elvégezte a teológiát. Két évig az újonnan szervezett nagykőrösi gimnáziumban tanított. Ebben az időben vette feleségül unokatestvérét, szemerjai Szász Paulinát, kinek korai halála után, 1853-ban a kecskeméti gimnáziumba ment át, 1854-ben Kézdivásárhelyre, 1857-ben Kunszentmiklósra hívták meg lelkésznek. A kiskunhalasi nagybirtokos család sarja, Bibó Antónia lett a második felesége. 1862-ben, Szilády László halála után pályázott Kiskunhalason a lelkészi állásra, de végül Szilády Áron, aki később jó barátja és munkatársa lett, kapta a hivatalt. 1863-ban Szabadszálláson lett lelkész, 1865-től a fülöpszállási kerület országgyűlési képviselője is volt. 1867-ben a vallásügyi minisztériumba osztálytanácsossá nevezték ki. 1884. június 7-én a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező taggá választotta, 1869. április 14-én lett rendes tag; 1878. június 14-étől az igazgatótanács tagja, 1892. május 5-étől 1895-ig másodelnök, 1898-tól az I. osztály elnöke, 1899. május 5-étől pedig tiszteleti tag volt. A Kisfaludy Társaság 1860. július 15-én tagjává, 1900. február 14-én alelnökévé választotta.

Munkássága[szerkesztés]

Minden irodalmi műfajban alkotott (Nagykőrösön Arany János társaságában balladákkal is próbálkozott); önálló szépirodalmi műveit az irodalomtörténet kevésbé maradandónak ítéli, viszont a magyar kulturális életben jelentős szerepet játszottak műfordításai és irodalmi elemzései. Madách Imre Az ember tragédiája című drámájáról ő írta az első elemzést.

Művei[szerkesztés]

Nemzeti színek. Költemények. Kolozsvár, 1848. (Gyulai Pállal és Mentovich Ferenczczel).
Hedvig. Költői beszély. Pest 1856.
Széchenyi emlékezete. Pest, 1860. (Költemény.)
Szász Károly költeményei. Pest, 1861. (Arany János bírálata)
Trencsényi Csák. A m. tud. Akadémia által 100 aranynyal koszorúzott költői beszély tíz énekben. Pest, 1861. (Arany János bírálata)
Magyarország története rövid vonásokban középtanodák számára. Pest, 1861.
Magyarország földleírása rövid vonásokban. Pest, 1862.
A kis Ilonka emlékezete. Pest, 1862.
A versszavalás elméleti és gyakorlati kézikönyve. Pest, 1862.
Zrinyi, a költő. Pest, 1863.
Két színmű. (I. Herodes. II. Lelencz). Pest, 1866.
A Nibelung-ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. Pest, 1868.
A gavallér politikusok. Satira. Pest, 1869.
A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Pest, 1870.
Álmos. A m. tud. Akadémia által 1868-ban száz aranyos Nádasdy-díjjal jutalmazott hősköltemény 10 énekben. Pest, 1870.
Dícsköltemény. 1871. okt. 11. a Csokonai-szobor leleplezésénél elszavalt, 40 aranynyal jutalmazott pályamű. Debreczen, 1871.
Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár Budapest, 1871.
Emlékbeszéd Kriza János l. t. felett Budapest, 1876.
Emlékbeszéd Jakab István l. t. fölött Budapest, 1877.
Salamon. Tört. költemény. Budapest, 1878.
Emlékbeszéd pázmándi Horvát Endre 1839-ben elhúnyt r. t. fölött Budapest, 1879.
Gróf Széchenyi István és az Akadémia megalapítása : a Széchenyi-szobor leleplezési ünnepére. Budapest, 1880.
A világirodalom nagy eposzai. Budapest, 1881-82. Két kötet. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó-Vállalata).
Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. Budapest, 1882.
Trefort Ágoston. Élet- és jellemrajzi vázlat. Pozsony, (1886. Kortársaink 8.).
Schiller. Élet- és jellemrajz. Budapest, 1886.
Az ember tragédiájáról. Győr 1889.
Bölcs Salamon. Bibliai dráma négy felvonásban. Budapest, 1889.
Uti tárcza. A visszatért. Budapest, 1890.
Horatius. Élet- és jellemrajz. Uo. 1890. (Olcsó Könyvtár 381.).
Attila halála. Tört. tragédia 5 felv. Uo. 1893.
István vezér. Történeti dráma 5 felv. Uo. 1893.
Ezer év. Történeti drámai költemény három felv., előjátékkal és utóhanggal. Bpest, 1896. (Ifj. Szász Bélával együtt).
Madártávlatból. Bpest, 1897. (Olcsó Könyvtár 1030.)

Murány hölgye (kiadatlan költői beszély)1847

Műfordításai[szerkesztés]

Moore Tamás költeményeiből. Angolból ford. Pest 1853.
Angol és franczia költőkből. Kiadta barátja Tomory Anasztáz. Pest, 1853.
Angol és franczia költőkből. Ford. Pest, 1855.
Cleinmann Károly. Isten mindenem... 3. kiadás. Átnézte. Uo. 1858.
Lyrai áloék. Nyugati költőkből ford. Pest, 1861.
Béranger dalai. Magyarították Szász Károly, Illésy György és mások. Pest, 1861.
Gyöngyvirágok. Nyugoti költőkből ford. Uo. 1862.
Hugo Viktor: A századok legendájából, ford. Uo. 1862.
Thackeray: Esmond Henrik, Anna királynő ezredesének önéletirata. Ford. Uo. 1862-65. Két kötet. (Szász Bélával).
Lord Clive, Warren Hastings, Az angol Keletindia meghódítása. Ford. Uo. 1865. (2. kiadás. Bpest, 1886).
Hugo Viktor: A tenger munkásai. Ford. Pest, 1866. Három kötet.
Juste Tivadar: Mária magyar királyné II. Lajos özvegye. Ford. Uo. 1866.
Nibelung-ének. Ónémet hősköltemény. Ford. Uo. 1868.
Laveleye Emil. Deák Ferencz. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Uo. 1869.
Molière vígjátékai: III. A mizantrop. IV. A férjek iskolája, A nők iskolája, A nők iskolájának bírálata. V. A pórul járt megédesek, Sganarelle, Kénytelen házasság. XII. Pourceaugnac ur) Uo. 1869., 1871-72., 1873. (IV., V. I. kiadás. Uo. 1884).
Shakespeare minden munkái. Ford. többen. Kiadja Tomory Anasztáz költségén a Kisfaludy-Társaság. I. Othello; II. Télirege; III. Macbeth; VI. Antonius és Cleopatra; XI. Romeo és Julia; A vihar; XIV. II. Richard király; XVIII. VIII. Henrik király. Uo. 1864-1878.
Verne Gyula regényei, Utazás a holdba és a hold körül (1869. 1870); Utazás a föld középpontja felé (1875); Utazás a föld körül 80 nap alatt (1876); Utazás a tenger alatt (1875); Strogoff Mihály utazása Moszkvától Irkutskig (1877); Servadac Hektor kalandos utazása a naprendszeren át (1877); A rejtelmes sziget (1877); Tizenötéves kapitány és A Bounty lázadói (1878); A Begum 500 milliója (1879); A gőzház (1880). Budapest, 1872-1880. (Ezen regények nagyobbrészt előbb a Vasárnapi Ujságban átdolgozva jelentek meg képekkel, nagyrészt 3. kiadásban is).
Szász Károly kisebb műfordításai. Teljes kiadás. Uo. 1872. Három kötet. (és Uo. 1873. Családi Könyvtár).
Byron, Hugo Viktor, Béranger. Műfordítások. Uo. 1873.
Lewes Gy. Henrik, Goethe élete. Uo. 1874. Két kötet.
Tennyson Alfréd, Király-idyllek: I. Helen-II. Ginevra. Uo. 1875. (Olcsó Könyvtár 13.).
Göthe költeményei. Budapest, 1875. Két kötet.
Hugo Viktor. Borgia Lucretia. Uo. 1882. (Olcsó K. 140.).
Ebers György: Egy polgármesterné a XVI. századból. Ford. Uo. 1882. Két kötet.
Tennyson: Az Arthur-mondakör és T. Király-Idylljei. Egyetemi előadásai után. Uo. 1882. (Kőnyomat).
Dante Alighieri Isteni színjátéka (Divina Commedia). Ford. bevezette és magyarázó jegyzetekkel kísérte I. A pokol. II. A purgatorium. III. A paradicsom. Uo. 1885., 1891., 1899. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata IV. cyclus, Uj Folyam VII., XXXVIII.).
Az emberi szellem képviselői. Irta Emerson Ralph Waldo. Angolból ford. Uo. 1894. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Uj F. XX.).

Emlékezete[szerkesztés]

Kiskunhalason, Kunszentmiklóson, Nagykőrösön és Budapesten utcákat neveztek el róla. Kiskunhalason emléktáblát avattak egykori lakhelyénél. 1906-ban a kiskunhalasi református gimnázium önképző köre vette fel a nevét. Írásaiból válogatást adtak ki, születésének 100. évfordulóján, 1929-ben.

A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése néhai másodelnöke id. Szász Károly születésének századik évfordulója alkalmából 1929 június 16-án

További információk[szerkesztés]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Szász Károly témában.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
Sőtér István (főszerk.). Szász Károly, A magyar irodalom története. Budapest: Akadémiai Kiadó (1964-1966). ISBN 963051639X. Hozzáférés ideje: 2009. október 7.
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4

Források[szerkesztés]

Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)