Szász Endre (képzőművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász Endre: A tudás fája. 62 m²-es porcelán falikép a Miskolci Egyetem aulájában

Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7.Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező grafikus, porcelánfestő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Szász Béla orvos volt, édesanyja Susenka Erzsébet. Az ő családjától örökölhette az iparos-kézműves szellemet, tehetséget. Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Tizenöt évesen volt első kiállítása. Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Szőnyi István osztályában végzett 1949-ben.

Az 1950-es években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött (1950-ben fegyverrejtegetésért 10 év börtönre ítélték). Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951 és 1960 között 600 könyvet illusztrált.

1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyve az ő illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. Látványtervezője volt az Egri csillagok című filmnek.

A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. 1970-től magyar állampolgárként Torontóban, majd az USA-ban élt. 1980-ban hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán – mint számára eddig kiaknázatlan terület – némi felfogásbeli változást is hozott a festő számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával.

Hazatelepülése után, Várdán, a somogyi dombok között megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somsich-Matulay család hajdani kastélyában. A meglehetősen romos épületet eredeti állapotában újította fel, kertjébe több száz különleges fát és cserjét ültetett. A festő 2000-től képzőművészeti táborokat rendezett a Somogy megyei Várdán, ahol szobrászatot és festészetet gyakorolhattak a fiatalok. 2006-ban megnyílt Várdán a Szász Endre Képgaléria, ahol művei megtekinthetők voltak, de ezek átkerültek a 2010-ben megnyílt Szász Endre Könyvtárba. 2009-ben Szász Lulu, a festő özvegye férje nagy értékű hagyatékát felajánlotta a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. A mintegy 300 darabos gyűjtemény a művész alkotásai mellett távol-keleti és afrikai néprajzi anyagot is tartalmaz.

Szász Endre művészete egyedi, a 20. századi hazai grafikában és festészetben meghatározó, iskolateremtő. Keze nyomát őrzi a budapesti metró is. A 3-as vonal Dózsa György úti megállójában mindkét irányban található egy-egy méretes, Dózsát ábrázoló tűzzománc alkotás, talán a metró legértékesebb műremekei.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1998. Budapest: Biográf. 1997. ISBN 963-9051-19-5
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. 506–507. o. ISBN 963-8477-46-6
  • Rosta Erzsébet: Szubjektív visszaemlékezés és életinterjú Szász Endrével [1]
  • Menyhárt László: Szász Endre. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1983
  • Koltay Gábor–Riskó Géza: Szász Endre. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1983
  • Pálfalvi Nándor: Varázslatos Hargita – Szász Endre ifjúsága Hálózat Kft., Budapest, 1990
  • Pálfalvi Nándor: Csak egy pillanat - A Szász-sztori. Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Budapest, 1990
  • Hárs György: Szász Endre Tejút. Littoria, Budapest, 1992

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Endre (képzőművész) témájú médiaállományokat.