Szárnyasmagvú budavirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szárnyasmagvú budavirág
Spergularia media.jpeg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Alcsalád: Paronychioideae
Nemzetség: Spergularia
Faj: S. maritima
Tudományos név
Spergularia maritima
(All.) Chiov.[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyasmagvú budavirág témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyasmagvú budavirág témájú kategóriát.

A szárnyasmagvú budavirág (Spergularia maritima) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó budavirág (Spergularia) nemzetség egyik faja. Őshonos Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában, Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, az indiai szubkontinensen Pakisztánban, más helyekre (Ausztrália, Amerika) behurcolták[2]. Tengerparti homoktalajok, szikes-sós iszaptársulások jól elkülönülő növényfaja; Magyarország, illetve a Pannonicum flóratartomány szélsőséges sóháztartású helyein fordul elő: a kontinentális sziknövényzeten belül a szukkulens sziki vegetáció sziksófüves-sóballás társulásaiban, valamint az egyéves szikes tófenék- és iszapnövényzet növénytársulástani rendjében (kiszáradó szikerekben, mélyebb kocsinyomokban stb.)[3].

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spergularia specie.JPG

A szárnyasmagvú budavirág rövid életű évelő növény. Raunkiær életforma-osztályozása szerint hemikriptofita. 8–40 cm-esre nő meg, szára felálló, gazdagon elágazó. Húsos, szálas, hegyes végű, kb. 4 cm hosszú levelei lapítottak, alul hengeresek. Tövüknél hüvelyszerű, hártyás pálha található. Virága 7–12 mm széles, az öttagú virágtakarót rózsaszín, az alap felé fehéredő sziromlevelek, köztük rövidebb, zöld csészelevelek alkotják. Virágonként többnyire 10 a porzó- és 3 a bibeszálak száma. 6–12 mm hosszú termése három kopáccsal nyíló, lecsüngő toktermés.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]