Számossági adaptációs hatás
A számossági adaptációs-hatás egy olyan észlelési jelenség, mely a numerikus ingerek automatikus, nem tudatos feldolgozását demonstrálja. Az emberi számérzékhez köthető jelenséget először 2008-ban mutatták ki.[1][2]
Mostanáig ezt a jelenséget csak ellenőrzött, laboratóriumi feltételek között mutatták be. Az illusztrációra tekintve, az embernek az a benyomása támad, hogy az alsó rész bal oldali területén jóval több pont látható, mint a jobb oldalin, amennyiben előtte legalább 30 másodpercig a felső képet nézte, annak ellenére, hogy az alsó ábra mindkét oldalán pontosan ugyanannyi pont található. Emellett, ilyenkor az emberek hajlamosak alulbecsülni az alsó kép területén található pontok számosságát.[1]
Mindkét hatás független az illusztráció nem numerikus változóinak manipulálásától, ezért nem lehet megmagyarázni az ábrák méretével, sűrűségével, vagy kontrasztosságukkal.[3][4]
Talán a leglenyűgözőbb aspektusa a számossági adaptációs-hatásnak, hogy a kép vizuális feldolgozása során azonnal megjelenik, a tudatos kontroll lehetősége nélkül – vagyis hiába tudja a szemlélő, hogy a pontok száma megegyezik, minden törekvése ellenére kevesebbet fog látni.[1] Ez egy speciálisan automatikus feldolgozórendszert sejtet a háttérben, Burr és Ross(2008) szavaival élve:
| „ | Pont ahogy közvetlen vizuális érzékletünk van fél tucatnyi érett meggy pirosságáról, ugyanígy érzékeljük hatszerűségüket.[2] | ” |
Lehetséges magyarázatok[szerkesztés]
Kevés javaslat született a jelenségek magyarázatára. Vita folyt az erősebb sűrűség- és gyengébb számosság-függőségről, vagyis arról, hogy a pontok számossága (mennyi van belőlük?), vagy a téri sűrűségük (milyen távol vannak egymástól?) a döntő. Úgy tűnik, hogy a téri sűrűségnek egy speciális csúcsossága és a számosság hatékonysága úgy korrelál egymással, hogy csak a hatás szempontjából kiemelt jelentőségű területre eső pontok befolyásolják mérhetően a jelenséget.[5]
Az eredeti kísérletben, mint az illusztrációban is, a pontok mindig vagy fekete alapon fehérek, vagy fehér alapon feketék voltak, ezekre az ábrákra azonban nem alkalmazható a csúcsossági mutató. A sűrűségi magyarázat sem teszi érthetőbbé a jelenségeket, ugyanis a bal oldali mező több ponttá adaptálódik, a jobb oldali kevesebbé, és ezek szelektíven érvényesek a releváns ingerekre. Nem az egész képen lévő pontok száma váltja ki a jelenséget, hanem csak azok, amik a megfelelő helyen találhatóak.[4] A hatás háttere nagyrészt még mindig ismeretlen.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Dehaene, Stanislas (2009. április 10.). „Origins of Mathematical Intuitions The Case of Arithmetic”. Annuals of the New York Academy of Sciences 1156, 232–259. o. DOI:10.1111/j.1749-6632.2009.04469.x. PMID 19338511.
- ↑ a b Burr, David, John Ross (2008. április 10.). „A Visual Sense of Number” (PDF). Current Biology 18 (6), 425–428. o. DOI:10.1016/j.cub.2008.02.052. PMID 18342507. (Hozzáférés: 2010. április 1.) [halott link]
- ↑ Izard, Véronique, Stanislas Dehaene (2008. április 10.). „Calibrating the mental number line” (PDF). Cognition 106 (3), 1221–1247. o. DOI:10.1016/j.cognition.2007.06.004. PMID 17678639. (Hozzáférés: 2010. április 1.)
- ↑ a b Burr, David, John Ross (2008. szeptember 23.). „Response: Visual number” (PDF). Current Biology 18 (18), R857–R858. o. DOI:10.1016/j.cub.2008.07.052. PMID 18812078. (Hozzáférés: 2010. április 2.) [halott link]
- ↑ Durgin, Frank H (2008. szeptember 23.). „Texture density adaptation and visual number revisited” (PDF). Current Biology 18 (18), R855–R856. o. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.cub.2008.07.053. PMID 18812077. (Hozzáférés: 2010. április 2.)