Syncom–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Syncom–3 az első, sikeresen geostacionárius pályára állított, amerikai távközlési műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televíziós átjátszójával, szélessávú csatornájával különféle kommunikációs tesztek mellett, az egyik feladata volt az 1964. évi nyári olimpiai játékok eseményeinek közvetítése Japánból Amerikába. A vietnami háborúban a hadsereg kommunikációját segítette.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964. augusztus 19-én a Cape Canaveral rakétakilövő bázisról Thor Delta D típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, geostacionárius pályára. Több manővert hajtott végre (hidrogén-peroxid és két nitrogén segédfúvóka alkalmazásával), hogy pályája megfelelő magasságú és a Földdel megegyező sebességű legyen, a manővereket szeptember 23-ig befejezték. Az orbitális egység keringési pályája 23 óra, 56 perc, 4,1 másodperc, 0,1 fok hajlásszögű, a pálya magassága 35 786 kilométer az átlagos tengerszint fölött. Aktív szolgálati ideje 1969 áprilisában befejeződött.

Syncom műhold[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műhold tömege 68 kilogramm volt. Hasznos tömege 39 kilogramm. Formája henger, amit 3840 szilícium-napelem lapocska takart, biztosítva a működéshez szükséges energiát. Méretei: átmérője 71 centiméter, magassága 39 centiméter. A nikkel-kadmium akkumulátorok 29 watt energiát biztosítottak, amit a 3840 szilícium-napelem lapocska segítségével folyamatosan feltöltöttek, hogy Föld árnyékában is működőképes legyen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
  • Commercial Satellite Communications, 1997

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Syncom–3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. december 4.)

Elődje:
Syncom–2

Syncom
1963–1964

Utódja:
Új program