Svédországi finnek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A svédországi finnek zászlaja
A Dél-Svédországban élő finnek aránya 2005-ben

Svédországi finn az a Svédországban élő ember, aki finn vagy meänkieli nyelven beszél. Gyakran a Tornio-völgyi meänkieli nyelvű beszélőket a finnektől eltérő csoportnak tartják.

Körülbelül 200 000 olyan svédországi finn állampolgár van, akik Finnországban születtek és emellett mintegy 100 000 olyan finn állampolgár van, aki Svédországban él. Nagy részét ezeknek az embereknek gyerekkorukban svédországi finneknek tekintették. Svédországi finneknek tekintik a legrégebben bevándorolt finneket is, akik Közép- és Észak-Svédországba települtek le még a középkorban. Nem minden svédországi finn beszél ám svédül. 2000 áprilisában a svéd kormány a finn nyelvet hivatalos kisebbségi nyelvnek ismerte el, és a finneket, mint hivatalos kisebbséget. A legtöbb mutató szerint a Svédországban élő finnül vagy meänkieliül beszélő lakosság mintegy 470 000 fő. A finn nyelvet a svéd lakosság 4,7%-a, a meänkielit 1,7%-a beszéli.

Történelmük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédország területén már a történelem előtti korokban is éltek finnugor nyelvű csoportok, mint például a számik ősei. Stockholm városában már a korai időkben is éltek svéd és finn nyelvű finnországiak, az 1600-as években meg már mintegy 3 000 finn élt Stockholmban, akkor, amikor a teljes lakosság 30 000 fő volt (azaz a város 10%-a volt finn). Száz évvel később az arány még mindig változatlan volt.

Svédország északi részére a középkor folyamán finn betelepülés történt, ekkor telepedtek le a mai meänkieli nyelvű beszélők ősei a Tornio-völgybe. Az 1600-as években főképp a finnországi Savo tartományból érkeztek bevándorlók Közép- és Észak-Svédországba. Őket erdei finneknek nevezték (finnül metsäsuomalaiset, svédül skogsfinnar). Ők végül nyomtalanul beleolvadtak a svéd lakosságba a 1800-as évekre.

A mai svédországi finnek nagy többségét azok a finnek teszik ki, akik az 1900-as években vándoroltak be Svédországba. A bevándorlás a második világháború alatt jelentősen megugrott, majd a ’60-as és ’70-es évek során olyan nagy volt a bevándorlás, hogy évente mintegy 40 000 finn telepedett le Svédországban. Az 1990-es években évente már csak mintegy 3000 finn döntött a kitelepülés mellett, és a 2000-es években sem nőtt számottevően a vándorlási kedv.

Nyelvi kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Riksdag különleges törvényeket hozott. 1999-ben a magánszemélyek jogok kaptak a számi, a finn és a meänkieli nyelv használatára a közigazgatási hatóságoknál és a bíróságokon, azokon a településeken, ahol ezeket a nyelveket használják. A törvény azt is előírja, hogy a településeken iskolai előkészítő tevékenységet folytassanak és az idősgondozásban is használhatják hivatalosan a kisebbségi nyelveket. 2005-ben a svédországi finnek eddigi nyelvhasználati lehetőségeit jelentősen bővítő előterjesztésről született döntés Svédországban. Kormányzati elképzelések szerint a közeljövőben Mälardalen régióban külön közigazgatási egységet hoznának létre a finn anyanyelvű közösség számára, ami az országban élő finn nyelvet beszélő lakosság mintegy felének megkönnyíteni az anyanyelv használatát. A közigazgatási egységben 53 település lenne található: ezekben él a 450000 főre becsült svédországi finnek közül mintegy 212000 fő. Egyes településeken arányuk a 24%-ot is eléri. A közigazgatási egység működtetésének költsége évente mintegy 8 millió eurót tesz ki. Az itt élők jogosultak lennének a finn nyelv használatára a közigazgatási hatóságok, illetve a bíróságok előtt, tanulhatnának finnül az általános iskolákban, és az idősgondozásban is használnák a finn nyelvet. Eddig egy ilyen hasonló körzet létezett, amely Svédország öt, legészakibb fekvésű települését foglalta magában.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn nyelvű oktatás nem épülhetett ki az erőteljes svédesítés miatt. Az Anyaországukban nem tudnak intézményes keretek között tanulni, de finnországi tanulmányaik amúgy is nehézségekbe ütköznének, mert olyan nyelvjárásban beszélnek, amely messze áll az irodalmi nyelvtől. Valószínűleg későn jött a svéd kormány 1987-es rendelete arról, hogy a Tornio-völgyi finn tanulóknak akkor is legyen joguk anyanyelvi órákhoz ha azt családjukban már mások nem használják. Hátrány még az is számukra, hogy a szakmát és felsőfokú képesítést nem lehet finnül megszerezni, csak svédül. Ez alól csak egy népfőiskola a kivétel, amely 1973 óta működik. Itt különböző területeken lehet finn nyelven tanfolyami szinten tanulni és megszerezni a kívánt képesítést. Az oktatás nyelve itt sem mindig a finn, előfordulhat az, hogy a tanórán belül svédre váltanak. Erről a népfőiskoláról tudni kell, hogy a hallgatói többnyire bevándorlók és nem a Tornio-völgyi finnek közül való. A főiskolát támogatja Finnország.

Finnek Svédországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megyék szerinti felosztásban:

Városok szerinti felosztásban:

Híres svédországi finnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rokon oldal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ruotsinsuomalaiset című finn Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[1]