Svédország közigazgatása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Svédország területe 21 megyére és 290 községre oszlik. A közszolgáltatások jelentős részét a helyi és regionális szint nyújtja, ami ezeknek a szinteknek a széles körű autonómiájával párosul, többek között adókivetési joguk van. Az önkormányzatok feladatai részben a helyi önkormányzatokról szóló törvényben, részben ágazati törvényekben (például szociális ellátásokról szóló törvény, tervezési és építési törvény, oktatási törvény, egészségügyi törvény) vannak lefektetve.

Az önkormányzatok adót vethetnek ki feladataik finanszírozására. A helyi adók személyi jövedelemadó típusúak, és átlagos mértékük 30%, melyből 20% a községekhez, 10% a megyékhez kerül. Az ingatlanadók az állami költségvetésbe folynak be. Mivel a jövedelmi különbségek jelentősek az országban, az állam egy adókiegyenlítési rendszert alkalmaz, amely az adóbevételek és a kiadások függvényében újraosztja az önkormányzatok között a helyi adóbevételeket. Az adókon felül általános (lakosságszám alapú) és céltámogatásokat nyújt az állam az önkormányzatoknak.[1]

Megyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédország megyéi és községei

Svédország regionális szinten 21 megyére oszlik. A megyék száma többször is változott az utóbbi időben: 1997-ben és 1999-ben is egyesült néhány megye.[2] Gotland megye nem rendelkezik külön megyei tanáccsal, mivel összesen egy községből áll (Gotland község), így a megyei funkciókat is a községi tanács látja el. Két megye (Skåne megye és Västra Götaland megye) egy 2010-ig tartó próbaidőszakra régió státuszt kapott, azaz a közvetlenül választott regionális tanács megkapta a dekoncentrált megyei adminisztratív tanács feladatainak egy részét is.[3]

A megyei/regionális tanács (landstingsfullmäktige/regionfullmäktige) tagjait négy évre választják általános, közvetlen választásokon. Ez a tanács hoz döntést elvi vagy nagy jelentőségű kérdésekben. Elfogadja a költségvetést és az adókulcsokat. Fontos döntési jogköröket delegálhat a végrehajtó bizottsághoz és más bizottságokhoz is.

A megyei/regionális tanács végrehajtó bizottságának (landstingsstyrelsen/regionstyrelsen) tagjait a tanács választja. Végrehajtó és koordinációs funkcója van, valamint ellenőrzi a többi bizottság munkáját. Összeállítja a költségvetés tervezetét, illetve előkészíti és végrehajtja a tanács döntéseit.

A szakbizottságok (nämnd) tagjait a tanács választja. A bizottságok felelősek a tanács döntéseinek előkészítéséért, illetve adminisztrációjáért és végrehajtásáért.

Minden megyében van egy megyei adminisztratív tanács is (länsstyrelse), élén a kormányzóval, melyeket a kormány nevez ki, és feladatuk az országos szintű politikák regionális szintű érvényesülésének biztosítása.[4]

A megyék kötelező feladatai a következő területekre terjednek ki:

  • Egészségügyi ellátás: az alapszintű egészségügyi ellátást és a kórházi ellátást a megyék szervezik.
  • Fogászati ellátás: a 19 év alattiak számára teljes egészében, a felnőttek számára kis részben a megyék finanszírozzák a fogászati ellátást, akár a közszféra, akár a magánszektor nyújtja a szolgáltatást.

További feladatok önkéntes alapon:

  • Regionális fejlesztés: a megyék feladatai főként a vállalkozásösztönzésre terjednek ki.
  • Kultúra
  • Közlekedés: a legtöbb megye vállalja a közösségi közlekedés működtetését, gyakran a községekkel együtt. A szolgáltatást vagy közös tulajdonú közlekedési társaságuktól, vagy külső vállalkozótól rendelik meg.
  • Idegenforgalom

A régiók további feladatkörökkel rendelkeznek a regionális fejlesztés és növekedés területén.[5][6]

Stockholm megye szükség esetén a községek hatáskörébe is beavatkozhat.[7]

A megyék bevételi struktúrájában jelentős a helyi bevételek aránya: 74% adókból, 3% díjakból származik, míg a kormányzati források aránya 18%, az egyéb bevételeké pedig 5%. A kiadások 88%-át az egészségügyre fordítják.[8]

Községek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédország községei

Helyi szinten az ország 290 községre (tsz. kommuner) oszlik.

A községi tanács (kommunfullmäktige) tagjait négy évre választják általános, közvetlen választásokon. Ez a testület hoz meg minden fontos döntést a községben, többek között kiveti az adókat és elfogadja a költségvetést. Fontos döntési jogköröket delegálhat a végrehajtó bizottsághoz és más bizottságokhoz is.

A községi tanács végrehajtó bizottságának (kommunstyrelsen) tagjait a tanács választja. Előkészíti és végrahajtja a tanács döntéseit. Végrehajtó és koordinációs funkcója van, valamint ellenőrzi a többi bizottság munkáját. Összeállítja a költségvetés tervezetét.

A szakbizottságok (nämnd) tagjait a tanács választja. A bizottságok felelősek a tanács döntéseinek előkészítéséért, illetve adminisztrációjáért és végrehajtásáért.

A községek kötelező feladatai a következő területekre terjednek ki:

  • Oktatás (a gyermekgondozástól a középfokú oktatásig)
  • Idősgondozás
  • Fogyatékosok támogatása
  • Szociális ellátás
  • Egészség- és környezetvédelem
  • Területi tervezés: tervezési és építési ügyek
  • Közösségi közlekedés
  • Hulladékgazdálkodás
  • Veszélyelhárítás, polgári védelem
  • Víz és csatorna

További feladatok önkéntes alapon:

  • Kultúra
  • Lakáspolitika
  • Energia
  • Foglalkoztatás[5][9]

A községek bevételi struktúrájában jelentős a helyi bevételek aránya: 69% adókból, 7% díjakból származik, míg a kormányzati források aránya 14%, az egyéb bevételeké (bérleti díjak, szolgáltatási bevételek stb.) pedig 10%. A kiadások 41%-át szociális ellátásokra, 21%-át oktatásra, 16%-át gyermekgondozásra (bölcsőde, óvoda stb.) fordítják.[8]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ingeborg Löfgren: Local self-government (angol nyelven). Swedish Association of Local Authorities and Regions, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  2. Administrative division (angol nyelven). European Election Database. CivicActive. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  3. Ingeborg Löfgren: Regional development (angol nyelven). Swedish Association of Local Authorities and Regions, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  4. Ingeborg Löfgren: Sweden's democratic system (angol nyelven). Swedish Association of Local Authorities and Regions, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  5. ^ a b Local and regional structures in Sweden (angol nyelven). Council of European Municipalities and Regions. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  6. Pernilla Askenbom: The activities of the county councils and regions (angol nyelven). Swedish Association of Local Authorities and Regions, 2007. november 26. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  7. Local Government Act (SFS 1991:900, módosítva: 1991:1774, 1992:355, 1993:1295, 1994:690, 1994:691, 1994:998, 1995:84, 1995:297, 1997:166, 1997:550, 1997:615, 1997:826, 1998:70, 1998:765, 1999:308, 1999:621, 2000:111, 2000:889, 2002:249, 2002:438, 2002:835, 2003:196, 2003:519 (angol nyelven) (PDF) pp. 10. Önkormányzati és Lakásügyi Minisztérium, 2004. június. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  8. ^ a b Levels of Local Democracy in Sweden (angol nyelven) (PPT). Swedish Association of Local Authorities and Regions. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  9. Ingeborg Löfgren: The role of the municipalities (angol nyelven). Swedish Association of Local Authorities and Regions, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2008. április 26.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]