Sztiliták
Sztiliták vagy stiliták (latin stylita, ejtsd: 'sztilita, sztülita', ógörögül: στυλίτης, sztülitész) vagy magyarosan oszloposok, olyan aszkéta remeték,[1] illetve szerzetesek voltak, akik az ókor és középkor idején életük egy – jelentős – részét valamilyen oszlopon vezekelve töltötték.
Meghatározás[szerkesztés]
A sztilitizmus egyes nézetek szerint nem keresztény gyökerű életforma.[2] Érvként hozzák fel, hogy Szamoszatai Lukiánosz (120–180) vándorszónok és író szerint a Kr. e. II. században[3] Hierapoliszban élt egy pogány férfi, aki évente kétszer két hetet egy oszlopon töltött elmélyült szemlélődésben.[2]
Csak a 4. században jelentek meg Keleten az első keresztény aszkéták, akik néhány méter magas oszlopon éltek, imádkoztak, vezekeltek, kitéve magukat az időjárás viszontagságainak.[2] Küroszi Theodorétosz szerint az első stylita Oszlopos Simeon volt, aki 423-tól kezdve 37 évig (459-ben halt meg) élt 16 méter magas oszlopán.[2] A keresztény keleten az ő nyomán terjedt el a styliták mozgalma. A 6. században Szírián túl Mezopotámiában, Palesztinában, Egyiptomban, Bizáncban, később Oroszországban jelentek meg styliták.[2]
Ezzel szemben Nyugaton nem talált követőkre ez az életforma. Tours-i Szent Gergely ad hírt (Historia Francorum VIII. c.15-17) róla, hogy egy Vulflagius nevű ember 585 körül próbálkozott a stylitia életmóddal, de a helyi püspök parancsára engedelmesen elhagyta az oszlopát.[2]
Az aszkézis e sajátosan keleti formája a 16. században tűnt el véglegesen.[2]
Ismertebb sztiliták[szerkesztés]
- Idősebb Oszlopos Szent Simeon (388 – 459), az első keresztény sztilita[2]
- Oszlopos Szent Dániel (409 – 493), Konstantinápolyban[2]
- Oszlopos Szent Alüpiosz (515 – 614), Hadrianopolisz vidékén[2]
- Ifjabb Oszlopos Szent Simeon (521 – 592), Antiokheia mellett 6 évtizedet töltött oszlopon[2]
- Harmadik Oszlopos Szent Simeon (7. század), Kilikia vidékén[4]
- Thesszalonikai Szent Euthümiosz (824 – 898), Thesszalonikában[5]
- Oszlopos Szent Lukács (879 – 979), Khalkédón környékén[2]
- Csodatévő Szent Lázár (967 – 1053), Epheszosz közelében[2]
- Oszlopos Szent Nikétasz (Nyikita, ? – 1186),[6] Pereszlavl-Zalesszkij mellett[7]
- Vyserszki Szent Szabbasz (Száva, ? – 1460), Novgorod környékén[8]
- A sztiliták késői követője volt Szarovi Szent Szerafim (1759 – 1833) orosz remete, aki az erdőben a sztiliták módjára az éjszakát egy sziklán állva töltötte, s ismételte szüntelen: "Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek!".[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ stilita – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Puskely, A ker. szerz. tört. fog..., 704. o.
- ↑ Valószínűleg elírás, Lukiánosz saját korára, a Kr. u. II. századra utalhat.
- ↑ Simeon Stylites the Younger, Catholic Encyclopedia
- ↑ ru:Евфимий Солунский
- ↑ http://www.abbamoses.com/months/may.html Archiválva 2007. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben → May 24
- ↑ ru:Никита Столпник
- ↑ ru:Савва Вишерский
- ↑ Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 988. o.
Források[szerkesztés]
- Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 9642 30 4