Stygimoloch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Stygimoloch
Evolúciós időszak: 83,5–70,6 Ma
késő kréta
A Stygimoloch koponyája oldalnézetből
A Stygimoloch koponyája oldalnézetből
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Marginocephalia
Alrendág: Pachycephalosauria
Család: Pachycephalosauridae
Nem: Stygimoloch
Galton & Sues, 1983
Fajok
  • S. spinifer Galton & Sues, 1983 (típus)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Stygimoloch témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stygimoloch témájú kategóriát.

A Stygimoloch (jelentése 'a Sztüx szarvas ördöge', a görög mitológiából ismert alvilági folyóra és az alvilág istenére, Molochra utalva[1]) a pachycephalosaurus dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban, mintegy 65 millió évvel ezelőtt élt. Jelenleg az Egyesült Államokban levő Hell Creek és a Lance Formációkból ismert, ahol kortársai, a Tyrannosaurus és a Triceratops maradványait is megtalálták.

A típusfajáról, az S. spiniferről, a brit gerinces őslénykutató, Peter Galton, és a Nemzeti Természetrajzi Múzeum (National Museum of Natural History) őslénykutatatója Hans-Dieter Sues készített leírást, 1983-ban.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aránylag nagy méretű pachycephalosaurus volt, a koponyája nagyjából elérte a 46 centiméteres hosszúságot. Az észak-amerikai pachycephalosaurusok között csak a Pachycephalosaurus nőtt nagyobbra. A csoport többi tagjától eltérően a koponya kupolája aránylag kicsi, oldalról kissé lapított és körte formájú; e szokatlan testrész még elkülönült állapotában is könnyen megkülönböztethető a Pachycephalosaurus szélesebb és nagyobb kupolájától.

A Stygimoloch spinifer koponyája a berlini Természetrajzi Múzeumban (Museum für Naturkunde)

Míg a kupola mérete lecsökkent, a koponya díszítései a többi pachycephalosaurusénál jóval bonyolultabbá váltak. Az orrot rövid, kúpos szarvacskák borítják, a koponya hátsó sarkainál pedig egy-egy nagy, vastag, hátrafelé irányuló, 5 centiméter átmérőjű és 15 centiméter hosszúságú tüske található, amit két vagy három kisebb tüske vesz körül. A szokatlan díszítés funkciója ismeretlen. Még ha a többi pachycephalosaurusra jellemző is volt, hogy a fajtársak fejjel egymásnak rontottak (ami vita tárgyát képezi), a Stygimoloch kis kupolája arra utal, hogy ez a viselkedés nem volt fontos. Ehelyett a koponya díszítései jelzésre vagy talán önvédelemre szolgálhattak, esetleg az állatok a szarvasokhoz hasonlóan összeakaszkodtak velük. Ennél valószínűbb, hogy a hátsó szarvak célja az volt, hogy fájdalmat okozzanak az oldalirányú fejelés során.[2]

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehetséges, hogy a pachycephalosaurusok közé tartozó Dracorex valójában a Stygimoloch vagy a Pachycephalosaurus alulfejlett kupolával és szarvval rendelkező, talán fiatal vagy nőstény példánya. A Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) 2007-es ülése ezt az elképzelést támogatta. Jack Horner, a Montanai Állami Egyetem (Montana State University) őslénykutatója a koponya elemzéséből származó bizonyítékot mutatott be, ami alapján lehetséges, hogy ez a dinoszaurusz a Stygimoloch fiatal formája. Emellett az általa összegyűjtött adatok azt jelzik, hogy a Stygimoloch és a Dracorex is a Pachycephalosaurus fiatal formái lehetnek.[3]

Hivatkozások és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stygimoloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Stygimoloch. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  2. Carpenter, Kenneth (1997.). „Agonistic behavior in pachycephalosaurs (Ornithischia:Dinosauria): a new look at head-butting behavior” (pdf). Contributions to Geology 32 (1), 19–25. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 2.  
  3. Stokstad, Erik (2007.). „SOCIETY OF VERTEBRATE PALEONTOLOGY MEETING: Did Horny Young Dinosaurs Cause Illusion of Separate Species?”. Science 18, 1236. o. DOI:10.1126/science.318.5854.1236. Hozzáférés ideje: 2009. október 2.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stygimoloch spinifer. Dino-World. (Hozzáférés: 2009. október 2.)