Sturmpanzer VI Sturmtiger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sturmtiger szócikkből átirányítva)
Sturmpanzer VI Sturmtiger
Sturmtiger 2.jpg
Sturmmörser Tiger

Típus nehéz rohamlöveg
Fejlesztő ország Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 19
Általános tulajdonságok
Személyzet 7 fő
Hosszúság 6,31 m
Szélesség 3,73 m
Magasság 2,85 m
Tömeg 65 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 100/80/60/40 mm (homlok/oldal/hátsó/tető
Elsődleges fegyverzet 380 mm-es Mörser RW61 L/5.4 rakétavető, mozsár
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,92 mm MG34
Műszaki adatok
Motor Maybach HL 230 P 45 típusú 12 hengeres benzinmotor
Teljesítmény 700 LE
Felfüggesztés kereszt-torziós rugók
Sebesség 40 km/h
Fajlagos teljesítmény 10,77 LE / tonna
Hatótávolság 120 (úton) km

A Sturmtiger egy általános elnevezése volt a második világháborúban használt német rohamlövegnek, amelyet a Panzer VI Tiger I alvázára építettek és egy nagy tengerészeti rakétavetővel fegyvereztek fel, a 380 mm-es SturmMörser RW61 L/5.4-gyel. A jármű elsődleges feladata a gyalogság nehéz tűztámogatása volt városi területeken. Mindössze 18 járművet gyártottak, a csatában kilőtt Tigris tankok felhasználásával. A jármű ismert nevei: Tiger-Mörser, Sturmmörser Tiger, Panzersturmmörser és Sturmpanzer VI Sturmtiger.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötlet, hogy építsenek egy nehéz gyalogsági támogató járművet, amely alkalmas lerombolni erősen védett épületeket vagy megerősített területeket egyetlen lövéssel, az 1942-es sztálingrádi csata kemény városi harci tapasztalataiból származik. Ebben az időben a Wehrmacht számára csupán a Sturminfanteriegeschütz 33 állt rendelkezésre, ami képes volt lerombolni az épületeket, amely egy Sturmgeschütz III típus volt egy 150 mm-es nehéz gyalogsági ágyúval felszerelve. Ebből 12 példány megsemmisült Sztálingrádban.

Ennek az utódja a Sturmpanzer IV Brummbär, amit az 1943-as évek elején a Pz IV alvázára építettek, de a Wehrmachtnak még mindig szüksége volt egy hasonló, de erősebben felfegyverzett és páncélozott járműre. Ezért egy döntés született, hogy létrehoznak egy új járművet, ami a Tigris tankon alapul és egy 210 mm-es mozsárágyúval szerelnék fel.

A tervezett fegyver nem állt rendelkezésre ebben az időben, ezért helyettesítették egy 380 mm-es rakétavetővel, amelyet a Kriegsmarine (a Harmadik Birodalom haditengerészete) használt, mint tengeralattjárók elleni mélyvízi-bombavetőt. A fegyver lövedékeinek hossza 1489 milliméter, tömegük - típustól függően - 345, illetve 351 kilogramm volt. A rakétavetőből kétféle gránátot lehetet kilőni: a 125 kilogramm robbanóanyaggal töltött, repesz-rombolóhatású Raketen Sprenggranate 4581-et, és a kumulatív töltetű Raketen Hohladungsgranate 4592-t, amely 2,5 méter vastag megerősített vasbetonon volt képes lyukat ütni. Mindössze 317 darab 380 milliméteres repesz-romboló lövedékek jutott el a csapatokhoz. A lövedékek kezdősebessége a cső elhagyásakor 45 m/s volt. A cső elhagyását követően gyulladt be a 45 kilogrammnyi rakéta-hajtóanyag, amely a három mázsás lövedéket 250 m/s sebességre gyorsította. Az RW 61-es maximális lőtávolsága ezáltal elérte a 6000 métert.

1943 szeptemberében a Krupp céget bízták meg a Sturmtiger számára szánt páncéltestek legyártásával. A Tigris I testeket elküldték a Henschel céghez, ahol összehegesztették az alvázzal, eztán az Alketthez, ahol a felépítményt szerelték a járműre. Az első prototípust 1943 októberében bemutatták Adolf Hitlernek. A rendszerbeállítás 1943 decemberében történt, és az első három Sturmtiger 1944. február 20-án készült el az Alkett gyárban.

A késlekedések miatt a jármű gyártása 1944. április 14-éig vontatottan haladt; 12 felépítmény és fegyver elkészült, amelyek felújított Tigris I alvázakra kerültek. Hitler nagy fontosságot tulajdonított a speciális Sturmtiger alkalmazásának és úgy hitte szükséges, hogy legalább 300 lövedéket gyártsanak havonta.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sturmtiger a Tiger I késői változatán alapult, megtartva annak testét és felfüggesztését. A Tiger felépítményének elejét eltávolították, hogy helyet csináljanak az új küzdőtérnek, ami befogadja a rakétavetőt. Ez közvetlenül a jármű elején helyezkedett el, szögletes megjelenést adva a járműnek.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sturmtiger a Deutsches Panzermuseum-ban, Munster-ben.

A fő fegyverzet egy 380 mm-es Raketenwerfer 61 L/5.4 volt, egy hátsó töltésű rakétavető, ami rövid hatótávolságú rakétahajtású, szárnystabilizált lövedéket használt.

A nagy tömegű lövedékeket a rohampáncélos tetejére szerelt emelővel lehetett a járműbe emelni. A Sturmtiger főfegyverzetét vízszintesen 20-20 fokos, függőlegesen pedig 0-85 fokos szögtartományban lehetett kitéríteni. A fegyver elsütésekor mintegy 30-40 tonnás hátralökő erő keletkezett. A rakétavető hajtógázai a csövet körülvevő nyílásokon át távoztak, mivel a gázokat a cső és a béléscső közötti résbe terelték. Ezzel jelentősen csökkentették a hátrasiklást, de - a nagy hátralökő erő mellett - a kilométerekről is jól látható torkolattűz hátrányos volt.

A nagy fegyverzet legnagyobb hátránya az volt, hogy maximálisan 14 lőszert tudtak hozzá szállítani a jármű belsejében. A Sturmtiger belső lőszertartóiba 12 darab 380 milliméteres rakétagránát fért. Ezt lehetett növelni azáltal, hogy plusz egyet még csőre töltöttek és egyet pedig a töltő állványra helyeztek. Ez utóbbi megoldást azonban csak ritkán alkalmazták, így a legtöbb Rohamtigris 13 rakétával indult bevetésre. A Sturmtigert a rakétavető mellett felszerelték önvédelmi fegyverzettel is: a homlokpáncélzatba, a rakétavetőtől jobbra egy MG 34 típusú géppuskát építettek. A jármű oldalpáncélzatán is kialakítottak egy-egy lőrést, hogy szükség esetén a személyzet tagjai (általában MP 40 típusú) géppisztolyaikkal vagy más gyalogsági fegyverekkel kilőhessenek a járműből.

Páncélzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi rohamlöveghez hasonló, kissé döntött páncélzatú felépítményét hengerelt, tömör nikkelacél lemezekből készítették.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sturmtigert eredetileg nehéz gyalogsági tűztámogató járműnek szánták, hogy segítse a támadást az erősen védett területek ellen. Az idő haladtával viszont Németország helyzete rosszra fordult, és a Wehrmacht kizárólag védekezésre használta, nem pedig támadásra.

A Rohamtigriseket úgynevezett Panzer Sturmmörser Kompanienekbe (Pz.Stu.Mr.Kp. - „páncélos rohammozsár század”) szervezték. Ezekből összesen hármat állítottak fel: 1000., 1001. és 1002. Pz.Stu.Mr.Kp. Eredetileg minden ilyen egységet 12 darab Sturmtigerrel kívántak felszerelni, de a járművek alacsony száma miatt ezt századonkénti 4 járműre csökkentették. 1944. augusztus 13-án állították fel az 1000. Pz.Stu.Mr.Kp.-t, szeptemberben az 1001.-et végül decemberben az 1002.-et.

A Rohamtigrisek első bevetésére Varsóban került sor, ahol részt vettek az 1944. augusztus 1-jén kitört felkelés leverésében. Ekkor alkalmazták a Sturmtigert először és egyben utoljára arra, amire tervezték és amire legalkalmasabb volt: utcaharcra és épületek lerombolásra.

A Sturmtigereket ezt követően a nyugati frontra irányították. Az 1000. és az 1001. Pz.Stu.Mr.Kp. hét Rohamtigrisből álló állományukkal részt vett az ardenneki offenzívában. A hadműveletet túlélő járművek továbbra is részt vettek Németország nyugati felében folyó védekező harcokban. Az egyik ilyen ütközetben (1945 januárjában) egy harctéri jelentés szerint egy Sturmtiger egyetlen lövéssel három Sherman harckocsit semmisített meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sturmtiger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993). ISBN 1-85409-214-6
  • Jentz, Thomas L., Panzer Tracts No. 8 "Sturmgeschuetz - s.Pak to Sturmmoerser", Darlington Productions, Inc, 1999, ISBN 1-892848-04-X
  • Livesey, Jack. Armoured Fighting Vehicles of World Wars I and II. Southwater (2007). ISBN 9781844763702 
  • Trojca, Waldemar and Jaugitz, Markus. Sturmtiger and Sturmpanzer in Combat. Katowice, Poland: Model Hobby, 2008 ISBN 978-83-60041-29-1
Folyóiratcikkek
  • A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
    • Schmidt László: A német Sturmtiger (Rohamtigris) páncélos. In: Haditechnika 2002/2, 85–90.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmpanzer VI Sturmtiger témájú médiaállományokat.