Stumpf István
| Stumpf István | |
 |
|
| Született |  Budapest1957. augusztus 5. (55 éves) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | politológus, egyetemi oktató, volt miniszter, alkotmánybíró |
Stumpf István (Sárospatak, 1957. augusztus 5. – ) magyar jogász, politológus, egyetemi oktató. 1989 és 1990 között a Hazafias Népfront utolsó alelnöke, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, 2010 júliusától alkotmánybíró.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1977-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1982-ben diplomázott, majd 1985-ben másoddiplomát szerzett az egyetem Bölcsésztudomány Karán, szociológia szakon. 1992 és 1993 között IREX-ösztöndíjjal a Harvard Egyetemen tanult (John F. Kennedy School of Government).
Tudományos karrierje [szerkesztés]
Jogi diplomájának megszerzése után átvették a kar állam- és jogelméleti tanszékére, ahol tanársegédként dolgozott. 1987-től az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének (ma: Politikai Tudományok Intézete) tudományos munkatársa. Emellett 1983 és 1988 között alapító igazgatója a Társadalomtudományi Szakkollégiumnak, mely ma a Bibó István Szakkollégium nevet viseli. 1991-ben megalapította a Századvég Politikai Iskolát, melynek szervező igazgatója volt 1998-ig. Az ebből később kialakult a Századvég Kutatóintézet, amelynek alapító elnöke. 1994-ben visszatért az ELTE ÁJK-ra, ahol a politológia tanszék adjunktusa, majd 1996-tól részfoglalkozású docense lett. 1996-ban védte meg a politikatudományok kandidátusi értekezését. 2008-ban habilitált az ELTE-n politikatudományokból.
A Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, 1985 és 1988 között felelős kiadója, 1996-tól társszerkesztője.
Kutatási területe: társadalmi mozgalmak és politikai pártok, nómenklatúra, politikai elit kutatása, politikai szocializáció és választói magatartás vizsgálata.
Közéleti tevékenysége [szerkesztés]
Tudományos pályája mellett a közéletben is aktívan vett részt: 1988-ban a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) elnöke volt, amely tisztséget 1990-ig viselt, emellett 1989 és 1990 között a Hazafias Népfront egyik utolsó alelnöke. Tagja volt az MSZMP-nek, de a pártban nem töltött be vezető tisztséget.
1991-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök ifjúságpolitikai tanácsadója lett, erről a tisztségről 1994-ben lemondott. Közben 1991 és 1992 között az Európa Tanács ifjúsági központ és alapítvány tanácsadó testületének tagja. 1995-től 2002-ig a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOKÖ) Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1998-ban, a jobboldal választási győzelme után megalakult Orbán-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal vezetője lett, miniszteri rangban („kancelláriaminiszter”). 2000 és 2002 között ilyen minőségében a miniszterelnök helyettese volt.
2002-től a Századvég Alapítvány elnöke. A 2010-ben megalakuló második Orbán-kormány idején, Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadó testületének tagja, később tisztségéről lemondott, miután a kormányfő az Alkotmánybíróság tagjának jelölte és az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta. Jelölésénél, illetve megválasztásánál vita bontakozott ki arról, hogy a törvényi szabályozásnak megfelelt-e személye, mivel megválasztása idején nem volt egyetemi tanári beosztásban, nem volt az MTA doktora és kérdésesnek számított jogtudományi szakmai múltja, mivel a politikatudomány területén tevékenykedett.[1] Stumpf az Országgyűlés alkotmányügyi bizottság előtti meghallgatása során kijelentette, hogy személye megfelel a törvény betűjének és szellemének.[2]
Családja [szerkesztés]
Nős, felesége bíró, Horváth István volt belügyminiszter lánya. Házasságából három lánygyermek és egy fiúgyermek született. Testvére Stumpf János (1961–) ügyvéd.
Főbb publikációi [szerkesztés]
- Rendszerváltozás és ifjúság (társszerk., 1992)
- Állam és polgár (társszerk., 1992)
- Pártosodás és választások (1992)
- State and Citizen (társszerk., 1993)
- Parlamenti választások 1994 (társszerző, 1994)
- Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón (társszerző, 1995)
- Magyar politikusok arcképcsarnoka (társszerző, 1998)
- A jóléti rendszerváltás csődje (társszerk., 2005)
- Túlterhelt demokrácia (társszerző, 2006)
- „Az Országház kapujában” (2007)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Kevésnek tartják Stumpf szakmai gyakorlatát az ellenzéki pártok, Origo.hu, 2010. július 20.
- ↑ Alkotmánybíróvá választották Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt, Origo.hu, 2010. július 22.
Források [szerkesztés]
- MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 1010. o. ISBN 978-963-1787-283
- Adatlap az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar honlapján
- Szakmai életrajz Századvég Alapítvány honlapján
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Stumpf István, a teflonpolitikus kalandozása az alkotmánybíróságig – Népszabadság, 2010. július 19.
- Aki a Fidesz árulója lett – Origo, 2013. március 26.
