Struthiomimus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Struthiomimus
Evolúciós időszak: 75–70 Ma
késő kréta
A Struthiomimus altus rekonstrukciója
A Struthiomimus altus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Család: Ornithomimidae
Nem: Struthiomimus
Osborn, 1917
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Struthiomimus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Struthiomimus témájú kategóriát.

A Struthiomimus (jelentése 'struccutánzó', az ógörög στρουθιον / sztruthion 'strucc' és μιμος / mimosz 'utánzó', 'imitátor' szavak összetételéből) az ornithomimida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban élt a kanadai Alberta területén.

Két lábon járó, hosszú hátsó lábakkal rendelkező struccszerű állat volt, a hosszúsága nagyjából 4,3 méter, a csípőmagassága 1,4 méter, a tömege pedig körülbelül 150 kilogramm lehetett.[1] A Struthiomimus az egyik leggyakoribb kis méretű dinoszaurusz volt a Dinoszaurusz Tartományi Park területén; sűrű előfordulása arra utal, hogy inkább növényevő vagy mindenevő lehetett, mint húsevő.[2]

Több más, az 1800-as években felfedezett dinoszauruszhoz hasonlóan a Struthiomimus története zavaros. A Struthiomimus elsőként ismertté vált fosszíliát Othniel Charles Marsh 1892-ben Ornithomimus sedens néven írta le, a következő fajnak pedig Lawrence Lambe 1902-ben az O. altus nevet adta. A Struthiomimus nevet Henry Fairfield Osborn alkotta meg 1917-ben, az albertai Red Deer folyónál felfedezett maradványok alapján.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Struthiomimus sedens csontváza az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában (Oxford University Museum of Natural History)

A Struthiomimus jellegzetes ornithomimida testfelépítéssel rendelkezett, ami arányaiban, valamint egyes anatómiai részleteiben eltér az Ornithomimusétól és a Dromiceiomimusétól.[3] Számos csontváz és koponya alapján ismert,[4] melyek hossza körülbelül 4,3 méter, a csípőmagasságuk 1,4 méter, míg az egykori állatok tömegét 150 kilogrammra becsülték.[1] A többi ornithomimidához hasonlóan kicsi és keskeny koponyája hosszú (a csípőtől mért testhossz mintegy 40%-át elérő) nyakon ült.[4] A szemei nagyok az állcsontjai pedig fogatlanok voltak. A gerince 10 nyak, 16 hát, 6 csípő és ismeretlen számú farokcsigolyából állt.[5] Merev farkát valószínűleg egyensúlyozásra használta.[6]

A Struthiomimus mellső lábai és kezei vékonyak voltak, és bár a karja csontjait nem volt képes mozgatni, az első és a második két ujját korlátozott módon szembe tudta fordítani.[7] Az ornithomimidák között ez a nem rendelkezett a leghosszabb kezekkel, melyeken különösen hosszú karmok helyezkedtek el.[4] A három ujj nagyjából ugyanolyan hosszúságot ért el, a kamok pedig csak kis mértékben görbültek meg; Henry Fairfield Osborn, aki 1917-ben leírást készített az egyik csontvázról, a karokat a lajháréhoz hasonlította.[6] A sípcsont hosszabb volt, mint a combcsont, ami a futó állatok jellegzetessége.[6] Az ornithomimidák között azonban a lábak csak átlagos hosszúságúnak számítanak.[1] A lábfejek meghosszabbodtak, a lábközépcsontok egymáshoz közel álltak, a három lábujjon levő pedig karmok csak nagyon enyhén görbültek meg.[6]

A Struthiomimus a Coelurosauria csoport tagjaként talán tollakat viselt, főként abban az esetben, ha az Ornithomimosauria és az Alvarezsauridae (melybe a tollasként ismert Shuvuuia is tartozik) közeli rokonságban állt egymással.

Felfedezés és fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 1914-ben talált, majdnem teljes Struthiomimus altus példányról készült illusztráció

1901-ben Lawrence Lambe felfedezett néhány fosszilis maradványt, melyet Ornithomimus altusnak nevezett el, és abba a nembe sorolt be, amit 1890-ben Othniel Charles Marsh hozott létre. A faj neve, a latin altus jelentése 'emelkedett' vagy 'nemes'. 1914-ben azonban Barnum Brown egy majdnem teljes csontvázat fedezett fel az albertai Red Deer folyónál, melyet 1917-ben Henry Fairfield Osborn egy külön nem, a Struthiomimus példányaként írt le.[6]

A Struthiomimus altus a Dinosaur Park Formáció késő campaniai korszakhoz tartozó részéről származik. A Struthiomimus egyik faja azonban a késő campaniai/kora maastrichti korszakból, a Horseshoe Canyon Formációból is ismert.[8] Mivel a dinoszaurusz fauna gyorsan változott, lehetséges, hogy ezekről a fiatal Struthiomimus példányokról később kiderül majd, hogy nem az S. altus fajhoz tartoznak, de egyelőre még nem kaptak új nevet. A Hell Creek Formációból származó Struthiomimus egyedek nagyobbak (a Gallimimushoz hasonló méretűek) emellett a mellső lábaikon levő karmok az Ornithomimuséhoz hasonlóan egyenesebbek és hosszabbak. A Struthiomimus azon példányait, melyek legnagyobb valószínűséggel egy külön fajhoz tartoznak Struthiomimus sedensnek nevezték el (ezeket Marsh 1892-ben az Ornithomimus nembe sorolta be).[8][9]

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Ornithomimosauria

Pelecanimimus


unnamed

Archaeornithomimus



Shenzhousaurus


unnamed

Harpymimus


unnamed

Garudimimus


Ornithomimidae

Struthiomimus



Gallimimus


unnamed

Ornithomimus



Anserimimus








Az itt szereplő kladogram Turner, Clarke, Erickson és Norell, 2007-es cikke alapján készült.[10] A kládnevek Sereno, 2005-ös definícióit követik.[11]

A Struthiomimus az Ornithomimidae család tagja, egy olyan csoporté, melybe az Anserimimus, az Archaeornithomimus, a Dromiceiomimus, a Gallimimus, az Ornithomimus és a Sinornithomimus is beletartozik.

Mivel a Struthiomimus fosszilis maradványait tévesen az Ornithomimushoz kapcsolták, a Struthiomimus az Ornithomimosauria öregcsaládhoz tartozik, ami számos változáson ment át az évek során. Például O.C. Marsh a Struthiomimust kezdetben a theropoda dinoszauruszokkal közeli rokonságban nem álló Ornithopoda csoportba sorolt be[12] Öt évvel később Marsh a Struthiomimust a Ceratosauria alrendághoz kapcsolta.[13][14] 1891-ben, Georg Hermann Carl Ludwig Baur a nemet az Iguanodontia részalrendbe helyezte át.[15] 1993 óta a Struthiomimus az Oviraptorosauria részét képezi.[16] Azonban az 1990-es években, a Struthiomimust több tanulmány is a Coelurosauria kládon belül helyezte el.[17][18][19][20]

1976-ban Rinchen Barsbold az ornithomimidák és a többi theropoda közti különbséget felismerve, az ornithomimidákat a számukra létrehozott saját alrendágon, az Ornithomimosaurián belül helyezte el.[21] A Ornithomimidae és az Ornithomimosauria összetétele szerzőnként eltér. Paul Sereno például 1998-ban, minden ornithomimosauriát az Ornithomimidae családon belül helyezett el, de később leszűkítette a definíciót (a fejlettebb ornithomimosaurusok számára),[22] egy olyan osztályozási mintára, amit a 2000-es években más szerzők is átvettek.

Ősbiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Struthiomimus sedens keze és karmai az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában
A Struthiomimus altus rekonstrukciója

A Struthiomimus táplálkozási szokásai sok vita tárgyát képezik. Mivel egyenes, hegyes csőre volt, talán mindenevő lehetett. Némelyik elmélet szerint partok mentén élt, és szűréssel táplálkozott.[5] Egyes őslénykutatók feljegyezték, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy húsevő volt, mivel egy egyébként húsevőkből álló theropoda csoportba sorolták be.[23][24] Ez az elmélet sosem vesztett a jelentőségéből, de Osborn, aki elkészítette a dinoszaurusz leírását és nevet adott a számára, kijelentette, hogy valószínűleg rügyeket és hajtásokat legelt a fákról, a bokrokról és más növényekről,[3] a mellső lábaival megragadva az ágakat, és hosszú nyakával segítve a megfelelő részek kiválasztását. A növényevő életmódot támogatja a kezek szokatlan felépítése is. Az egyforma hosszúságú második és a harmadik ujj nem mozoghatott önállóan, és valószínűleg a bőr is összekötötte a kettőt. Ez azt jelzi, hogy a kezét kampóként használta az ágak vagy a páfránylevelek közelebb húzására.[7]

Sebesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Struthiomimus hátsó lábai hosszúak és erősek voltak, és látszólag gyors futáshoz alkalmazkodtak egy struccéhoz hasonlóan. A feltételezett sebessége valójában a fő védelme volt a ragadozókkal szemben (bár a hátsó, karmos lábával rúghatott is, ha sarokba szorították), a kortársai közé tartozó dromaeosauridákhoz (a Saurornitholesteshez és a Dromaeosaurushoz) és a tyrannosauridákhoz (a Daspletosaurushoz és a Gorgosaurushoz) hasonlóan.

A becslés szerint 50–80 km/h-ás sebességű futásra is képes lehetett.[25]

Testhelyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Struthiomimus altus korai rekonstrukciója

A korai rekonstrukciók a Tyrannosaurushoz és az Iguanodonhoz hasonlóan „háromlábú” pózban (a földre lógó farokkal) ábrázolták az állatot, mielőtt még a későbbi, kiegyensúlyozottabb, merev, vízszintes farkú ábrázolások széles körben elfogadottá váltak volna. Ez az újabb szemlélet sokkal jobban emlékeztet az olyan röpképtelen madarakra, mint például a strucc, melyre az állat neve is utal.

Popkulturális hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legjobb állapotban megőrződött Struthiomimus csontváz jelenleg az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) kiállításán látható a New York-i Manhattanben, míg a legjobb állapotú koponya a kanadai Albertában levő Royal Tyrrel Őslénytani Múzeum (Royal Tyrrell Museum of Palaeontology) gyűjteményének részét képezi.

A Struthiomimus számos dinoszauruszokkal kapcsolatos filmben és tévéműsorban szerepelt, például látható egy pár az Őslények országa második részében (The Land Before Time II: The Great Valley Adventure). Fontos szerepet játszik a Disney által készített Dinoszaurusz (Dinosaur) című rajzfilmben, és a CBS 1985-ös, Dinoszaurusz! (Dinosaur!) című dokumentumfilmjében, melynek kommentátora Christopher Reeve volt. Egy stop-motion technikával készült animációs filmben a Struthiomimus hadrosaurida tojásokkal táplálkozik, és miután elmenekül a dühös anyaállattól, nem sokkal később egy pár Deinonychus zsákmányává válik (bár a valóságban a Deinonychus a kora kréta időszakban élt, így nem volt a Struthiomimus kortársa). A Tyco Dino-Riders sorozatában és a későbbi Smithsonian sorozatban megjelent játékok között megtalálható a Struthiomimus is.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Struthiomimus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Russell, D. A. (1969.). „A new specimen of Stenonychosaurus from the Oldman Formation (Cretaceous) of Alberta”. Canadian Journal of Earth Sciences 6, 595–612. o.  
  • Cranfield, I.. The Illustrated Directory of Dinosaurs and other Prehistoric Creatures. Greenwich Editions, 30–33. o (2004). ISBN 0-86288-662-7 
  1. ^ a b c Paul, Gregory S.. Ornithomimus altus, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 387–389. o (1988). ISBN 0-671-61946-2 
  2. Barrett, Paul M. (2005.). „The diet of ostrich dinosaurs (Theropoda: Ornithomimosauria)”. Palaeontology 48 (2), 347–358. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2005.00448.x. Hozzáférés ideje: 2009. október 22.  
  3. ^ a b Paul, Gregory S.. Genus Ornithomimus, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 384–394. o (1988). ISBN 0-671-61946-2 
  4. ^ a b c Currie, Philip J.. Theropods, Including Birds, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press, 367–397. o (2005). ISBN 0-253-34595-2 
  5. ^ a b Makovicky, Peter J., Kobayashi, Yoshitsugu; and Currie, Philip J..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Ornithomimosauria, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 137–150. o (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  6. ^ a b c d e Osborn, Henry Fairfield (1917.). „Skeletal adaptations of Ornitholestes, Struthiomimus, Tyrannosaurus” (pdf). Bulletin of the American Museum of Natural History 35, 733–771. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 22.  
  7. ^ a b Nicholls, Elizabeth L., and Russell, Anthony P. (1985.). „Structure and function of the pectoral girdle and forelimb of Struthiomimus altus (Theropoda: Ornithomimidae)”. Palaeontology 28, 643–677. o.  
  8. ^ a b Longrich, N. (2008.). „A new, large ornithomimid from the Cretaceous Dinosaur Park Formation of Alberta, Canada: Implications for the study of dissociated dinosaur remains”. Palaeontology 54 (1), 983–996. o.  
  9. Marsh, O.C. (1892.). „Notice of new reptiles from the Laramie Formation”. American Journal of Science Series 3 43, 449–453. o.  
  10. Turner, A.H., Pol, D., Clarke, J.A., Erickson, G.M., and Norell, M. (2007.). „Supporting online material for: A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight”. Science 317, 1378–1381. o. DOI:10.1126/science.1144066. Hozzáférés ideje: 2009. október 22.  
  11. Sereno, P. C.: Taxon Search : View Taxon Details. version 1.0, 2005 November 7, 2005. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
  12. Marsh, O. C. (1890.). „Additional characters of the Ceratopsidae, with notice of new Cretaceous dinosaurs”. American Journal of Science 39, 418–426. o.  
  13. Marsh, O. C. (1895.). „On the affinities and classification of the dinosaur reptiles”. American Journal of Science.  
  14. Marsh, O. C (1896.). „The dinosaurs of North America”. United States Geological Survey, 16th Annual Report 1894-95 55, 133–44. o.  
  15. Baur, G. (1891.). „Remarks on the reptiles generally called Dinosauria”. The American Naturalist 25 (293), 434–454. o.  
  16. Russell, D. A., and Z.-M. Dong (1993.). „The affinities of a new Theropod from the Alxa Desert, Inner Mongolia, People's Republic of China.”. Canadian Journal of Earth Sciences 30 (10–11), 2107–2127. o.  
  17. Gauthier, J. A., K. Padian. Phylogenetic, functional, and aerodynamic analyses of the origin of birds and their flight., 185–197. o (1985) 
  18. The evolution of carnivorous dinosaurs, 126–163. o (1992) 
  19. Sereno, P. C, J. A. Wilson, H. C. E. Larsson, D. B. Dutheil, and H.-D. Sues (1994.). „Early Cretaceous dinosaurs from the Sahara”. Science 266 (5183), 267–271. o.  
  20. Makovicky, P. J., Y. Kobayashi, and P. J. Currie. Ornithomimosauria, 2nd edition, Berkeley: University of California Press, 137–150. o (2004) 
  21. Barsbold, R.. Transactions, K evolyutsii i sistematike pozdnemezozoyskikh khishchnykh dinozavrov [The evolution and systematics of late Mesozoic carnivorous dinosaurs], 68–75. o (1976) 
  22. Sereno, P.C. (1998.). „A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria”. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen 210 (1), 41–83. o.  
  23. Osmólska H, Roniewicz E & Barsbold R (1972.). „A new dinosaur, Gallimimus bullatus n. gen.,n. sp. (Ornithomimidae) from the Upper Cretaceous of Mongolia”. Paleontol. Polonica 27, 103–143. o.  
  24. Russell D (1972.). „Ostrich dinosaurs from the Late Cretaceous of Western Canada”. Canadian Journal of Earth Sciences 9, 375–402. o.  
  25. Gregory S. Paul összehasonlító sebességbecslésével kapcsolatban megjegyezte, „... de milyen gyors a gyors? Nehéz pontosan lemérni, ez egy igazán komoly probléma; az élő állatok esetében sem lehet pontosan tudni” Paul, G.S.. Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster (1988)