Struccalakúak
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Emu (Dromaius novaehollandiae) |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Struccalakúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Struccalakúak témájú médiaállományokat. |
A struccalakúak (Struthioniformes) a madarak osztályának egy rendje.
5 ma élő család és 12 ma élő faj, továbbá 2 mára kihalt faj tartozik a rendbe. Ezenkívül a 2 kihalt család is ide tartozott.
A repülés egyik alap feltétele a tarajos szegycsont, amihez a mellizmok tapadnak, az ide tartozó madarak lapos szegycsontúak (Ratitae) ezért röpképtelenek. Röpképtelenségük okán többnyire nagy testű fajok, melyeknek szárnyaik csökevényesek. Hátsó lábuk erőteljes, lábujjaik száma redukálódott, kettő vagy három. A strucc két lábujjon, illetve a többi faj három lábujjon közlekedik, viszont kiváló futómadarakká váltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Evolúciójuk
A struccalakúak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már közvetlen őseik sem voltak képesek repülni (csökevényes szárnyaikból ítélve viszont távolabbi őseik minden bizonnyal igen). A kisebb szigeteken élt röpképtelen madarak (mint például a Mauritius-szigeti dodó) a struccalakúakkal ellentétben úgy fejlődtak ki, hogy őseik még a szárnyaik segítségével érkeztek valamely szigetre, ahol a később a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket (vagyis esetükben a szigeten a röpképtelenség már nem volt hátrány, ezért „engedhették” meg maguknak – amikor viszont ezeken a szigeteken megtelepedett az ember, az rendszerint a röpképtelen madárfajok kihalásához vezetett).
Szintén nem tartoznak a struccalakúak közé a Dél-Amerikában élt gyilokmadarak (mint például Phororhacos, Gastornis és Andalgalornis nemek) ill. az Ausztráliában élt „mennydörgő madarak” (Dromornithidae). Ők a késő negyedkorig való fennmaradásukat annak köszönhették, hogy kontinensükön nem voltak specializált méhlepényes ragadozó emlősök. A gyilokmadarak kihalását a Panama-földhíd létrejöttével Dél-Amerikában megjelent specializált észak-amerikai méhlepényes ragadozók okozták; a dromornitidák kihalását pedig valószínűleg az Ausztráliában megjelenő emberek.
A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek, ekkor minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).
Mivel a struccalakúaknak már az őseik sem voltak képesek repülni, ezért ők a lábaik segítségével jutottak el mai és egykori élőhelyeikre: vagyis inkább a kontinensek vándoroltak alattuk. A mai ill. a közelmúltban kihalt fajaik kialakulása szorosan összefüggött az egykori Nagy Déli Kontinens, a Gondwana feldarabolódásával, amit molekuláris biológiai bizonyítékok is megerősítenek.
A késő jura időszakban, mintegy 150 millió évvel ezelőtt Gondwana még egységes volt: magába foglalta a mai Dél-Amerikát, Afrikát, Antarktiszt, Indiát és Ausztráliát. Gondwana kelet felől kezdett feltöredezni: először, kb. 150 millió évvel ezelőtt India és Madagaszkár szakadt le Afrikáról, majd kb. 10 millió évvel később pedig az Antarktiszról. Madagaszkár kb. 75 millió évvel ezelőtt szakadt le Indiáról, amely viszont kb. 50-55 millió évvel ezelőtt ütközött neki Ázsiának. A korai kréta időszakban, kb. 120 millió évvel ezelőtt déli irányból Dél-Amerika is kezdett lehasadni Afrikáról: a két kontinens mintegy 100 millió évvel ezelőtt a mai nyugat-afrikai partvidék és Amazonas-torkolat körül végleg elvált egymástól. Ausztrália az eocénben, kb. 56 millió évvel, Új-Zéland pedig már kb. 70 millió évvel ezelőtt szakadt le Antarktiszról.
[szerkesztés] Rendszertani besorolásuk
[szerkesztés] Máig élő családok
A rend az alábbi ma élő családokat foglalja magában:
- struccfélék (Struthionidae) – Vigors, 1825 - 1 faj
- nandufélék (Rheidae) – Bonaparte, 1849 - 2 faj
- kivifélék (Apterygidae), – Gray, 1840 - 5 faj
- kazuárfélék (Casuariidae) – Kaup, 1847 - 3 faj
- emufélék (Dromadiidae) – Huxley, 1868 - 1 faj
[szerkesztés] Kihalt családok
- moafélék (Dinornithidae)
- elefántmadár-félék (Aepyornithidae)
