Straub Dezső
| Straub Dezső | |
| Született | 1952. április 2. (72 éves)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Straub Péter |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1977) |
| Kitüntetései | Jászai Mari-díj (1986) |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1973– |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Straub Dezső (Budapest, 1952. április 2. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, konferanszié.
Életpályája[szerkesztés]
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1977-ben végezte el operett-musical szakon.
1969–1972 között a Chinoinban gyógyszerkészítő laboráns, 1972–73-ban a Magyar Optikai Művek laboránsa, 1973-ban hivatásos táncdalénekes, 1977–1982 között a József Attila Színház művésze volt. 1982-től a Vidám Színpad, majd a későbbi Centrál Színház, 2004-től a Budaörsi Játékszín tagja volt, de rendszeresen játszott a Karinthy Színházban és a Mikroszkóp Színpadon mint konferanszié. Jó humorú, jól éneklő és táncoló tehetséges komikus, aki gyakorta szerepel az operett területén, és a rendezés is érdekli.
2013. november 5-étől[2] 2021-ig volt az újjá alakult Vidám Színpad művészeti vezetője, rendezője, színésze. Böröndi Tamás halálát követően tárgyalásai pozíciói megtartásáról sikertelenek voltak.[3][4][5][6]
Édesapja tanítóképzőt végzett, majd orvosi műszerekkel foglalkozott. Akárcsak két fiú testvére, 1972-ben Dezső is gyógyszergyártó-laboránsként végzett, mielőtt a színművészetire ment.[7]
Házasságából két fia született, ifjabb Straub Dezső zenész, Straub Péter pedig színész lett. Felesége halála után élettársától született egy lánya, Napsugár.[8]
Színházi szerepei[szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 96.[9]
|
|
Színházi rendezései[szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 16.[9]
- Szín-házibuli (1987)
- Vaszary Gábor: Az ördög nem alszik (1987, 2001)
- Várkonyi-Balogh: Szupermancs (1990)
- Deval: Potyautas (1997)
- Straub Dezső: Nejcserés támadás (2000)
- Pasolo: Ön is lehet gyilkos (2003)
- Heltai Jenő: Bernát (...aki szalma...) (2004)
- Feydeau: Fel is út, le is út (2005)
- Halász Imre: Egy csók és más semmi (2006)
- Magnier: Oscar (2007)
- Hennequin–Veber: Elvámolt nászéjszaka (2007)
- M. Parker: A szerelmes nagykövet (2008)
- K. Halász Gyula: Fiatalság bolondság (2008)
- Cooney: Pénz áll a házhoz (2010)
Filmjei[szerkesztés]
Játékfilmek[szerkesztés]
- Ki látott engem? (1977)
- K. O. (1978) – Gyuszi
- Világszám! (2004)
Tévéfilmek[szerkesztés]
- Bajuszverseny (1973)
- Nyúlkenyér (1977)
- A 78-as körzet (1980)
- Enyhítő körülmény (1980)
- Családi kör (1980-1981)
- Szeszélyes évszakok (1981)
- A filozófus (1981)
- Fürkész történetei (1983)
- Jégapó (1984)
- Francia négyes (1985)
- Kíváncsi Fáncsi (1984-1989)
- Charley nénje (1986)
- A fantasztikus nagynéni 1-2. (1986)
- Amerikából jöttem… (1989)
- Hölgyek és urak (1991)
- Én táncolnék veled (1991)
- Szamárfül, avagy ió, ció, áció (1996)
- Kabarémúzeum (2006)
- Jóban Rosszban (2021)
- A mi kis falunk (2023)
Cd-k, hangoskönyvek[szerkesztés]
- A rendíthetetlen ólomkatona és más Andersen mesék
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Jászai Mari-díj (1986)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 9279, https://port.hu/jump/person-9279, 2020. június 8.
- ↑ Böröndi Tamás, Straub Dezső: A Mosolygó Magyarországért!, vidamszinpad-hu.webnode.hu - 2013. november 5.
- ↑ Kirúgta Straub Dezsőt a Vidám Színpad, ő is csak Facebookról értesült róla, hvg.hu - 2021. november. 6.
- ↑ Bereznay István: Straub Dezső a Facebookról tudta meg, hogy kirúgták, index.hu - 2021. november. 6.
- ↑ "Nincs élő jogviszony Straub Dezsővel" - A Vidám Színpad közleménye, szinhaz.online - 2021. november 9.
- ↑ Straub Dezső: „Lemondtam a Vidám Színpadról”, blikk.hu - 2021. november. 10.
- ↑ Család-barát, nava.hu - 2015. április 25.
- ↑ Drámai vallomás: A szüleit és a feleségét is elveszítette a magyar színész, blikkruzs.blikk.hu - 2019. aug 8.
- ↑ a b 2012. március 16-i lekérdezés
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
