Stirling-formula
A Stirling-formula a faktoriális függvény nagy értékeinek becslését segíti aszimptotika megadásával.
Eszerint

ahol e a természetes logaritmus alapja a
jel pedig azt jelenti, hogy a két oldal aszimptotikusan egyenlő.
A Stirling-formulának ott van nagy jelentősége, ahol sokszor kell nagy binomiális együtthatókra jó becsléseket adni, tehát a valószínűség-számításban, de a matematika szinte minden ágában felhasználják. A formula igaz a gamma-függvényre is:

ha
és
.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
James Stirling skót matematikus az 1730-as Methodus Differentialis című művében mutatta be a logaritmusfüggvénnyel kapcsolatos összegzési eredményeit. Állítása szerint a
kifejezés értéke a következő sor első három vagy négy tagjának felhasználásával megkapható (ahol log a természetes logaritmus függvény):

A végtelen sor együtthatóira rekurziós összefüggést adott meg, de explicit képlettel nem rendelkezett. Az általános tag
esetén a kővetkező:

ahol Bk a Bernoulli-féle számokat jelöli. Stirling eredményeit látva, Abraham de Moivre Miscellaneis Analyticis Supplementum című művében felfedezett egy egyszerűbb képletet:

Ebben az esetben az általános tag

A képletben látható
tag a történet szerint Stirling érdeme volt, ezért az első összefüggéssel ellentétben De Moivre képlete vált ismerté Stirling-formula (vagy Stirling sor) néven.
Bizonyítás [szerkesztés]
De Moivre formuláját bizonyítjuk a gamma-függvényre. Euler képletéből indulunk ki:

A logaritmikus deriváltra áttérve (mindvégig feltesszük, hogy
)
Az utolsó lépésben a zárójelben lévő függvény analítikus a 0 pontban és ott hatványsora a következő alakú:

ahol Bk ismét a Bernoulli-féle számokat jelöli. Függvényünk pozitív
esetén korlátos, ezért alkalmazható az aszimptotikus analízis egyik fontos állítása, a Watson-lemma, így

Most mindkét oldalt integrálva

adódik valamilyen
konstans mellett. A konstans meghatározásához a kapott sort helyettesítsük Legendre duplikációs képletébe:

Határértéket véve
-t fogunk kapni. A formulát itt csak
esetén bizonyítottuk, megjegyzendő azonban, hogy fennáll akkor is, ha
.
Érdemes észrevenni, hogy ha a kapott erdményt ismét a Legendre-féle összefüggésbe helyettesítjük
-t meghagyva, majd arra rendezve,
-et helyettesítve, végül felhasználva, hogy
, éppen Stirling eredeti sorát kapjuk.
Konvergencia és exponenciális alak [szerkesztés]
A fentebb bizonyított aszimptotikus sor semmilyen
esetén sem konvergens, ami a Bernoulli számok rohamos növekedéséből is jól látszik. Jó közelítést kaphatunk viszont, ha csak az első néhány tagot tartjuk meg. A hiba ilyenkor az első elhagyott tag abszolút értékével becsülhető.
A De Moivre-féle sor mindkét oldalának exponenciálissá tételével kapjuk a szintén Stirling-formula néven ismert formulát:

ahol
az

rekurzióval számítható. Stirling eredeti sorára

adódik. Bevezetve a
jelölést, Legendre duplikációs képletéből

A Stirling formula konvergens változata [szerkesztés]
1763-ban Thomas Bayes John Cantonnak írt levelében bizonyította be, hogy a Stirling-sor nem ad konvergens sorfejtést a faktoriálisra.[1]
A Stirling-formula egy konvergens változatának meghatározásához a következő összefüggést alkalmazhatjuk:
Célba érünk, ha konvergens sor segítségével állítjuk elő az integrált. Ha
, akkor
ahol
ahol
az Elsőfajú Stirling-számokat jelöli. Ebből a Stirling-formula következő változatát nyerjük
ami konvergens, ha
.
Zárt közelítések [szerkesztés]
Az alábbiakban néhány zárt közelítés látható, amelyek a "sima" Stirling-formulánál jobb becsléseket adnak.
Gosper [2]:

Robert H. Windschitl [3]:

Nemes Gergő [4]:


Ez utóbbi három formula jól alkalmazható programozható számológépekben a gamma-függvény értékeinek közelítésére.
A faktoriális logaritmusa [szerkesztés]
A faktoriális logaritmusának közelítő értékét megadó képletet is Stirling-formulának nevezik, és a következőt mondja ki:
minden elég nagy természetes n számra, ahol log a természetes logaritmus függvény.
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Faktoriális algoritmusok
- Faktoriális közelítései
- Számológépek a faktoriálishoz












