Steyr-Mannlicher M1895

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steyr-Mannlicher M1895
1672 - Salzburg - Festung Hohensalzburg - Repetierstutzen M95-30.JPG

Típus hadipuska
Ország Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Osztrák–Magyar Monarchia
Tervező Ferdinand von Mannlicher
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1895-napjainkig
Használó ország Osztrák–Magyar Monarchia,
Ausztria,
Bulgária,
Németország,
Magyarország,
Görögország,
Olaszország,
Románia,
Jugoszlávia
Háborús alkalmazás Első világháború,
Második világháború,
Ötvenhatos forradalom,
Műszaki adatok
Űrméret 8 x 50 mm Peremes(Rimmed)
Lőszer 8 x 50 mm R
8 x 56 mm R
7,92×57 mm Mauser
Tárkapacitás 5 lőszer
Működési elv egyeneshúzású zár
Tömeg M95: 3,8 kg (üresen)
M95/30: 3,36 kg (üresen) kg
Fegyver hossza M95: 1272 mm
M95/30: 1000 mm mm
Csőhossz M95: 765 mm
M95/30: 480 mm
Irányzék típusa nyílt, keretes

A Steyr-Mannlicher 1895 (M95) az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének alapvető fegyvere volt az első világháború során. Az M95 fegyvercsalád az M88/90 típusok továbbfejlesztett változata. Több mint három millió darabot gyártottak belőle Steyrben és Budapesten, különböző változatokban készült, az M95 puskát, kurtályt, karabélyt Bulgária, Jugoszlávia és Görögország is alkalmazta az első világháború során, Olaszország az első világháborúból zsákmányoltakat a második világháborúban is. A zárak nem összecserélhetőek, mindegyik záron fel van tüntetve egy betű, amely jelzi, hogy az adott zár "K" (kurz-rövid) , "L" (lang-hosszú) vagy "M" (mittel-közepes) típushoz készült. 1931-től Magyarország folyamatosan a hagyományos ogivális (csúcsíves) fejű lőszereket lecserélte 93M mintájú nagyobb töltettel rendelkező és sokkal jobb ballisztikai adatokkal rendelkező lőszerre. Ehhez az eddigi m95-ök töltényűrjét fel kellett fúrni az új lőszerhez. Így keletkezett a 31 Mintájú puska. Magyarország a 30-as években kifejlesztette a 35 M. típust melyet a FÉG, valamint a Danuvia Gépgyár gyártott 1943-ig. Ez a fegyver új bajonettípust kapott. 1943-ban bevezették a 43M hadipuskát amely a 35M modernizált változata, 7,92×57 mm Mauser lőszert tüzelte, öt lőszert befogadó mauser típusú tárat kapott, az irányzékot értelemszerűen átkalibrálták a mauser lőszerhez. Ezt a típust a Danuvia és Fég egyes értesülések szerint egészen 1947-ig gyártotta.

Az M95 működését tekintve egyenes húzású, tehát nem kell a fegyver zárját elfordítani (kireteszelni), amikor üríteni szeretnénk a fegyvert. A zártömb és a zárfej két külön egységet alkot, a zártömb belsejében spirális bemélyedések találhatóak, ezek ellendarabjai a zárfejen vannak. Tehát a zárfogantyút (mely a zártömb része) határozott mozdulattal hátrahúzzuk, a zárfej a saját tengelye körül elfordul, ezzel elvégezve a kireteszelést, a zárat tovább húzzuk, ekkor a fegyverbe egy 5 töltény befogadására alkalmas töltényűrköteget tehetünk. A zár előretolásával a fegyver tűz-kész. Az utolsó töltényt csőre töltjük, ekkor az üres tárkeret kiesik a fegyverből, jelezve az újratöltés szükségességét. Az M95-ös nagyon precíz szerkezetű fegyver. A fegyver könnyedén elkoszolódott, könnyedén befagyott. Már pedig az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak bőven kijutott a hideg, sáros környezetből (olasz front, keleti front). A meghibásodások oka a fegyver zárjának precíz illesztéseiben rejlett. (Megjegyzendő: a kor minden ilyen mechanikával rendelkező puskájára jellemző volt). Az M95-ös nagyon pontos puska volt, az olaszok sok M95-t zsákmányoltak, hogy mesterlövész fegyvernek használják őket. (Egyes beszámolók szerint egy tiroli mesterlövész fel tudott tartóztatni egy század olasz katonát több napra, miközben neki csak egy M95-ös, távcsővel ellátott puskája volt.) Az M95-ös ugyan érzékeny volt a szennyeződésekre, de egyenes húzású révén, gyors ismétlésekre volt képes. Az első világháborúban a háború végi időszakban gyártottak hozzá ersatzbajonett-et (szükség-szuronyt) is. 1895-től 1918-ig folyt a gyártása, ennek negyede Budapesten készült. Készült belőle átkonvertálva 7,92×57 mm Mauser lőszerű kivitel is. Nem tekinthető ritka fegyvernek, előfordulhat Afganisztán kies hegyei között egy pásztor fegyvereként is. A kellően karbantartott fegyver jó szolgálatot tett/tesz használójának.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kováts Zoltán, Nagy István (1986): Kézi Lőfegyverek Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest. ISBN 963-326-338-7
A Monarchia katonái az első világháborúban, hátukon M95-ös puska


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Steyr-Mannlicher M1895 témájú médiaállományokat.