Stetka Éva
| Stetka Éva | |
| Született | Stetka Mária Éva 1931. március 26. Szeged |
| Elhunyt | 1999. március 29. (68 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő, műfordító, esszéíró, tanár, könyvtáros |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| „ |
[…] Akár a víz, a tenger, |
” |
| – Stetka Éva: Boldogság (részlet) | ||
Stetka Éva, eredeti neve Stetka Mária Éva (Szeged, 1931. március 26. – Debrecen, 1999. március 29.) magyar költő, műfordító, esszéíró, tanár, a debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársa volt.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Szegeden született, Debrecenben, a Dóczi Ref. Leánygimnáziumban érettségizett, 1953-ban a budapesti egyetemen szerzett francia–magyar szakos tanári diplomát. Doktori disszertációját Paul Claudelről írta.[1] 1953 és 1955 között Pécsett, majd 1955 1957 között Debrecenben volt középiskolai tanár. 1957-ben a debreceni egyetem romanisztikai tanszékére nevezték ki tanársegédnek. 1960-tól a debreceni Egyetemi Könyvtárban volt könyvtáros. Első versei a Vigíliában jelentek meg. 1965-től betegsége miatt 34 éves korától túlnyomórészt kórházban töltötte az életét, nyugdíjasként élt Debrecenben. Lírikusként elfeledte az utókor, többnyire az asztalfióknak írt. Édesanyja pestisben hunyt el. Az ő haláltusája, majd saját gyermekkori szívbetegsége, csalódásai érlelték személyiségét és költészetét. Felnőttkorára Stetka Éva a társadalom peremére sodródott. Költészetében megpróbálta bemutatni az élet értelmét megtalált lélek könyörgését, a szeretet tapasztalatáért.[2]
| „ | Debreceni költőnőd igazán tehetséges! És csak 18 esztendős! Verseit kissé később kellene kiadásra benyújtani ide-oda, akkor, amikor majd tartalmilag is egységesen érett lesz. A szelleme, amit ez a három darab elárul, s a te közlésed kiegészít számomra, igen jóravaló, mindenfelé nyitott lelkű, érzékelésre és intellektuális élményekre egyformán gazdagon képes emberre mutat. Csakugyan pompás ígéretnek látszik s a jó formaérzék mellett még elsőrangúan játékosnak is, ami megóvhatja a nehézkes laposságoktól... A három cserép rezedának kitűnő a hangfogása. | ” |
| – Szabó Lőrinc[3] | ||
Művei[szerkesztés]
| „ |
[…] Az életem egy Getszemáni kert, hol |
” |
| – Stetka Éva: Mert váltságunkhoz... (részlet) | ||
- Az ébredés partjáig. Budapest: Szépirodalmi Kiadó. 1958
- Az egyenlőtlen lépés. Budapest: Magvető Könyvkiadó. 1963
- Fehértől feketéig. Budapest: Magvető Könyvkiadó. 1966
- Kert. Magvető Könyvkiadó. Budapest. 1971
- Eldobott gyötrelem. Válogatott és új versek; Csokonai, Debrecen, 1990 ISBN 9789632600079
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tüskés Tibor: Búcsú a betűktől – Pécs, Rét utca kettő: [[Ágoston Zoltán]] beszélgetése. Jelenkor, LIII. évf. 7–8. sz. (2010) 806–812. o. arch Hozzáférés: 2012. október 19.
- ↑ Kele Csilla: „Növeli, ki elfödi a bajt”. Debrecen, VIII. évf. 40. sz. (2006. december 6.) 11. o.[halott link]
- ↑ Szokolay Károly: Stetka Éva költészetéről
Források[szerkesztés]
- Stetka Éva. In Szerk. F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945-1997 : bibliográfia és fotótár. Budapest: Enciklopédia. 1998–2000. ISBN 963-8477-31-8, ISBN 963-8477-37-7, ISBN 963-8477-38-5
- Akadémiai Kiadó: A Magyar Irodalom története 1945-1975 - Setka Éva (1931), mek.oszk.hu
- Akadémiai Kiadó: A Magyar Irodalom története 1945-1975 - Életrajzi jegyzetek, mek.oszk.hu
- Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.
- Képek Tüskés Tibor Az exponált idő c. könyvéből, csorbagyozo.hu