Stephen Kern Robinson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stephen Kern Robinson

Stephen Kern Robinson dr. (Sacramento, Kalifornia, 1955. október 26. –) amerikai mérnök, tudós, űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975-ben diákként dolgozott a NASA Ames Research Centerben. 1978-ban az University of California-Davis keretében repüléstechnikai mérnöki oklevelet szerzett. 1979-ben mérnökként folytatta NASA küldetését (folyadékok dinamikája, aerodinamika, kísérleti műszerek tervezése). 1985-ben a Stanford Egyetemen gépészmérnöki ismeretekből doktorált. 1990-ben megvédte doktori címét. 1990-től a NASA Langley Kutató Központjának kutatója, vezetője (35 mérnök és tudós vezetője). 1993-ban a Massachusetts Institute of Technology (MIT) meghívott mérnöke. Munkája kiterjedt a műholdak pályairányba állításának, visszanyerésének technológiájára. Amerika több egyetemének meghívott tudósa. 1994-től visszatért a NASA Langley bázisra, ahol vezetője lett a General Aviation Technology programnak. Több mint 1400 órát töltött a levegőben.

1994. szeptember 12-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Egy éves űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Kiképzett űrhajósként tagja volt több támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatnak. Négy űrszolgálata alatt összesen 48 napot, 9 órát és 50 percet (1161 óra) töltött a világűrben. 2012. június 30-án köszönt el az űrhajósoktól.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–85, a Discovery űrrepülőgép 23. repülésének küldetésfelelőse. A telepítette, majd visszanyerte az Atmosphere-Shuttle Pallet Satellite-2 (CRISTA-SPAS-2) űreszközt (légkörkutató). Tesztelte az új Japán manipulátor alkalmazhatóságát. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot is végrehajtottak. Első űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 20 órát és 28 percet (284 óra) töltött a világűrben. 7 600 000 kilométert (4 700 000 mérföldet) repült, 189 kerülte meg a Földet.
  • STS–95, a Discovery űrrepülőgép 25. repülésének küldetésfelelőse. Tesztelték a Hubble űrtávcső működését. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot is végrehajtottak. A beépített RMS manipulátor kart működtette. Második űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 21 órát és 44 percet (213 óra) töltött a világűrben. 5 800 000 kilométert (3 600 000 mérföldet) repült, 135 kerülte meg a Földet.
  • STS–114, a Discovery űrrepülőgép 31. repülésének küldetésfelelőse/fedélzeti mérnök. Az első űrhajós, aki az űrrepülőgép külső felületén végzett javítási műveleteket. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot is végrehajtottak. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 13 napot, 21 órát és 22 percet (333 óra) töltött a világűrben. 9 300 000 kilométert (5 800 000 mérföldet) repült, 219 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–130, az Endeavour űrrepülőgép repülésének küldetésfelelőse/fedélzeti mérnöke. Legfőbb feladata a Tranquility modul és a Kupola feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot is végrehajtottak. Negyedik űrszolgálata alatt összesen 13 napot, 18 órát és 6 percet (330 óra) töltött a világűrben. 9 250 000 kilométert (5 700 000 mérföldet) repült, 217 alkalommal kerülte meg a Földet.

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

STS–108, az Endeavour űrrepülőgép 17., repülésének küldetésfelelőse/Mir fedélzeti mérnöke.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós szárnyat.
  • Több polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]